Pünkösd a keresztény világ egyik legfontosabb ünnepe, amelyet húsvét után az ötvenedik napon tartanak. Vallási jelentése szerint ekkor szállt le a Szentlélek az apostolokra, megerősítve őket küldetésükben. A keresztény hagyományban ezért a lelki megújulás, a hit elmélyülése és a közösség megszületésének ünnepe, amely a karácsony és a húsvét mellett kiemelt szerepet tölt be. A Biblia szerint az apostolok és Szűz Mária is együtt ünnepelték pünkösdöt, amikor megtörtént a Szentlélek kiáradása.
A pünkösd azonban nemcsak vallási ünnep, hanem gazdag néphagyományok hordozója is. Jelképe a pünkösdi rózsa, vagyis a bazsarózsa, amely egyszerre kötődik a hithez és a népi kultúrához. A keresztény szimbolikában Mária virágának tartják: tüskétlen szára az ártatlanságot, piros szirmai a Szentlélek lángnyelveit idézik. Egyes helyeken a virág szirmait a templomból szórták szét ünnepi alkalmakkor. A néphagyomány szerint ugyanakkor a nőiség, a termékenység és a bőség jelképe lett, hiszen ekkorra már látszott, milyen termést hozhat az év.
Számos népszokás kapcsolódott pünkösdhöz. A legismertebb a pünkösdi királyválasztás volt, amikor ügyességi próbákon választották ki a legények vezetőjét, aki egy évig különféle kiváltságokat élvezett. Több vidéken pünkösdi királynőt is választottak, és házról házra járva jókívánságokat mondtak a bőség reményében. Az ünnephez májusfák, pásztorlátogatások, időjóslások és munkatilalmak is tartoztak. Így a pünkösd egyszerre jelentette a lelki megújulást és a természet, a közösség, valamint a remény ünnepét.
