Augusztus 28-án tartotta 50 éves érettségi találkozóját az 1971-ben, a Bajzában végzett angol tagozatos osztály.  Osztályfőnökük Rigó Jánosné Kamilla néni, osztályfőnök helyettesünk Dr. Budai László nyelvész professzor emeritus volt, akik nagy hatással voltak rájuk. Sokan éppen ezért választották az angol nyelvtanári pályát.

Az, hogy milyen jó 35 fős közösség alakult ott ki 1967 és 1971 között, jól mutatja, hogy rendszeresen, ötévente találkoznak. Sőt, van, amikor még sűrűbben is. – Sajnos öt osztálytársunktól már el kellett búcsúznunk, viszont a tanáraink közül is ketten vannak életben. Szétszóródtunk az országban, de azért sikerült összehozni egy kellemes találkozót. Régi osztálytermünkben beszélgettünk az elmúlt évek történéseiről, gondolatokat cseréltünk a járványhelyzetről, sok téma felvetődött. Akik külföldön élnek, vagy nem tudtak részt venni, azok e-mailben üzentek az osztálynak, leveleiket felolvastam. Majd szétnéztünk az iskola udvarán, és megkoszorúztuk elhunyt tanáraink emléktábláját. Mint szervező, készíttettem egy kis emléket, – egy grillázs szívet – osztálytársaim és két életben lévő tanárunk számára. Mindnyájukra hálás szívvel, tisztelettel és szeretettel gondolunk. Nagyon sok emlék, vidám pillanat volt a beszélgetés közben, végig éreztem, hogy bensőséges, meleg baráti szálak kötnek össze bennünket – avatott be a találkozó részleteibe Dr. Jusztinné Szekszárdi Ildikó nyugdíjas tanár, szervező.

Hozzátette: az 50. találkozó egy mérföldkő. Mindenképp mérlegre kerül az életünk. Nyugdíjasok vagyunk, de többen is végzünk még valamilyen munkát. Ezen kívül a legtöbben unokáinkkal foglalkozunk, családunkat segítjük, támogatjuk. Vannak veszteségeink már – szüleink és velünk korú barátaink, társaink.

Hankiss János sorait idézte: ” Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen… Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat. Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen… akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen. Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj!”

– Úgy gondolom, hogy mi mindnyájan hagytunk jeleket magunk után: mindenki a saját pályáján, tanítványaink szívében, családjainkban, közösségekben. Magunkkal hoztuk kedves iskolánkból, tanárainktól, szüleinktől az életre szóló útmutatásokat – zárta gondolatait Dr. Jusztinné Szekszárdi Ildikó.



Beküldött fotók