Már csak a régi öregek emlékeznek arra, hogy egykor lehetősége volt a városnak, hogy a körzethez illő felsőfokú oktatási intézménye legyen. Mivel a mezőgazdaság fontos szerepet játszott a térségben, magas szintű volt annak ipari feldolgozása, ehhez kapcsolódva szerette volna a tárca, hogy elkezdődjön itt az oktatás. El is indult, működött is kis ideig sikeresen, de az akkori városvezetés nem tartotta szívügyének, hogy gyökereket verhessen itt. Az értelmiség túlzott jelenlétét károsnak vélték a 60-as években, a főképp munkások lakta településen. Így, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum zöldségtermesztési szaka, Gyöngyösön folytatta tovább útját. Az 1965-1967-ig idejárt kertész tanoncok, már nem itt, hanem a mátraaljai városban fejezték be tanulmányaikat. Az iskolájuktól ötven éve elbúcsúzott diákok, osztálytalálkozójuk keretében nem feledkeztek meg Hatvanról. Itt kezdték programjukat, melynek előkészítésében és megvalósításában a Hatvany Lajos Múzeum, a hatvani Tourinform iroda munkatársai és Horváth Gyula – egykori hatvani diák – segítettek.
A városházán Horváth Richárd polgármester fogadta a visszalátogatókat, majd tájékoztatást adott a város jelenéről és a jövőbeni terveiről, és ajándékkal is kedveskedett az itt létük emlékére. A Kossuth téri látogatás után, a Szent Adalbert templomban Molnár Tamás kántor orgonajátékát hallgatták meg.
A főtéri csoportkép elkészítése után, Gyöngyösön folytatták a nosztalgiázást, az Eszterházy Károly Egyetem Károly Róbert Campus-án. A jubileumi ünnepséget már itt tartották, ahol befejezték tanulmányaikat.
Kép és szöveg: H. Szabó Sándor
