A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem – Bibó István örök érvényű gondolataival kezdte beszédét Horváth Richárd polgármester, az Újhatvani Római Katolikus Iskola udvarán tartott városi megemlékezésen. – Hatvan esztendeje immár, hogy Magyarországon ismét fellobogott a szabadság lángja, fényével bevilágítva egész Európa egét, de a világ figyelmét is nemzetünkre irányítva ezzel. A magyar emberek szabadságba vetett hitének és reményének lángja új erőt adott a kommunizmus béklyójában szenvedő országok valamennyi szabadságszerető polgárának.  Legyen hát bennünk is meg a jövőbe vetett hit, és tekintsünk úgy a múltra, hogy az reményt és erőt adjon mindnyájunknak. Mint ahogy reményt és erőt adott az 1956-os forradalom és szabadságharc Európa szerte – fogalmazott a városvezető.

A polgármester kitért arra, hogy az 1956-os történéseket a fiatalok ma már csak a történelemkönyvekből, vagy idősebbek elmeséléseiből ismerhetik. Ennek ellenére október 23-a több kell hogy legyen, mint egy fejezet a könyvekben, vagy egy piros betűs ünnep a naptárban. Az 1956-os forradalom történelmünk azon ritka pillanatai közé tartozott, amikor szinte az egész ország egy emberként lépett fel egy közös ügy érdekében. Ez pedig a sztálini típusú diktatúra elsöprése és a szovjet megszálló csapatok kivonása volt.  Mégis, a forradalom kirobbantóinak és részvevőinek egészen különböző elképzelései voltak a jövőre nézve. – Voltak, akik egy új, de továbbra is szocialista rendszert akartak létrehozni, a vidék parasztsága természetesen nem a háború előtti kor nagybirtokrendszerét akarta visszaállítani, de nem is az erőszakkal létrehozott téeszekben szeretett volna dolgozni, hanem saját földjén kívánt gazdálkodni. A gyári munkások sem a régi tulajdonosoknak szánták a gyárakat, hanem saját kezükbe akarták venni a termelés közvetlen irányítását. Az írók, újságírók, művészek csupán szabadon szerettek volna élni és alkotni. Két dologban azonban mindenki egyetértett: véget kell vetni a kommunista diktatúrának és a szovjet megszállásnak. Ezért vállalt miniszterelnökséget Nagy Imre és miniszteri tárcát több kiváló ember, ezért fogtak fegyvert a „pesti srácok” a Corvin-közben, a Széna téren, valamint Budapest és az ország számos más pontján – mondta el Horváth Richárd.

okt23_26

A polgármester hangsúlyozta: 1956 októbere ugyanis hazánk történelmének egyik legsötétebb időszakának vetett véget. A Rákosi Mátyás nevével fémjelzett magyarországi sztálinista diktatúra teljesen áthatotta a mindennapi életet: senki sehol nem volt biztonságban, a munkahelyeken, az iskolákban, az utcán, sőt, még saját otthonaikban is a besúgóktól és az ÁVH-tól rettegett szinte mindenki. A forradalom idején nagyon sok embernek kellett egész életére kiható döntést hoznia. Volt, akinek ez a döntés később az életébe került, másoknak hosszú börtönéveket vagy több évtizednyi emigrációt jelentett. A fegyveres erők és testületek tagjainak talán még nehezebb volt a döntés: sokan közülük olyan helyzetbe kényszerültek, hogy választaniuk kellett az ország alkotmányára letett esküjük, elöljáróik parancsa és saját személyes meggyőződésük között. Horváth Richárd kiemelte: ma elsősorban azok emléke előtt tisztelgünk, akik azért áldozták fel karrierjüket, szabadságukat, sőt életüket is, hogy megteremtsenek egy szabad, független, demokratikus országot. Nem rajtuk múlt, hogy akkor, 1956-ban ez nem sikerülhetett. Mégis hatalmas részük volt abban, hogy ma, 2016-ban egy szabad, független, demokratikus Magyarországon élhetünk. Adjon erőt számunkra ’56 áldozatainak emléke minden közös döntés végrehajtásához, minden közösen választott út végigjárásához, országaink, városaink közös továbbépítésében.  Arra kérem Önöket, hogy emlékezetükben örökre tartsák meg azokat a hősöket, akik sokat tettek a szabadságért! Hiszen ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak – zárta szavait.

Adam Pawlicki, a lengyelországi Jarocin polgármestere úgy fogalmazott: a lengyelek tisztelettel adóznak a magyar hősök előtt, akik kellő erővel reagáltak a terrorra, a megaláztatásra, a méltóságuktól való megfosztásra és felléptek a hatalom ellen, ami szegénységre ítélte őket, hazudott nekik és meglopta őket.  – Tiszteletünket fejezzük ki előttük, hiszen nem féltek a töltényektől, a tankoktól és a hatalmas túlerőben lévő szovjet katonáktól. Sokan az életükkel fizettek ezért, ám ezzel hatalmas vágyat ébresztettek társaikban a szabadságra – vélekedett a lengyel polgármester. Leszögezte: a magyar október nem következett volna be a lengyel június nélkül. S bár a két eseményt nem lehet összehasonlítani, mivel a poznani történések helyi jellegűek voltak és nem váltottak ki szovjet inváziót, mégis megmutatták: lehetséges a rendszer elleni lázadás.

okt23_16

Ezt követően a Széchenyi István Római Katolikus Gimnázium és Szakgimnázium diákjai kórusénekekkel színesítve idézték fel az akkori hangulatot és történéseket, majd Sasvári Sándor színművész, énekes állt a színpadra, hogy dalaival állítson emléket a forradalomnak. A műsor után az önkormányzat, valamint a pártok, civil szervezetek, intézmények képviselői megkoszorúzták az emlékművet.