27,1 perc. Ennyi idő alatt érkezett meg a mentő a beteghez a segélyhívás indításától számítva a legsürgősebb, P1-es esetek 90 százalékában az augusztusi országos adatok szerint. Budapesten ugyanez az érték 24,8 perc, Észak-Magyarországon pedig – ahová Hatvan térsége is tartozik – 30,3 perc volt. A hónap adatai szerint továbbá országosan csaknem 12 ezer P1-es esetet regisztráltak. A teljes, P1-től P4-ig terjedő esetszám meghaladta a 95 ezret. Az országos esetszám 7,8 százalékos emelkedést mutat az előző év augusztusához képest.

Az Országos Mentőszolgálat célja, hogy a P1-es esetek legalább 90 százalékához 15 percen belül érkezzen meg a mentőegység. Ez a mérés azonban nem kizárólag a vonulási időt mutatja. A segélyhívás kezdetétől a hívásfogadás, a kikérdezés, a sürgősségi besorolás és a riasztás ideje is beleszámít.

Az OMSZ hangsúlyozta: a kiérkezési idő önmagában nem írja le a mentőszolgálat teljesítményét. Mivel a mentésirányítás a bejelentések sürgőssége alapján rangsorol, a nem mentőellátást igénylő hívások kapacitást vonhatnak el a sürgős esetektől. Az OMSZ ugyanakkor nem közölt konkrét arányt arra vonatkozóan, hogy a hívások mekkora része nem igényel mentőellátást.

A mentődolgozók szerint sok olyan hívás is érkezik, amely nem igényel azonnali mentőellátást. A Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége közösségi oldalán több példát is felsorolt. Volt, aki lelki gyakorlat közben jelentkező fejfájás, a szájába került kutyaszőr, egy elállt kislábujjvérzés, három hete tartó hasi fájdalom vagy 37,9 fokos láz miatt kért mentőt. – Fontosnak tartom, hogy tisztában legyünk azzal, mire való pontosan a mentő. Mikor indokolt valóban a 112-t tárcsázni, és mikor létezik más megoldás a felmerülő problémára – legyen az a háziorvos, a gyógyszertár, vagy az, hogy egyszerűen magam megyek be a kórházba. Látnunk kell, hogy egy adott helyzetben van-e más út, vagy valóban csak a mentő segíthet. Úgy érzem, ebben mindannyiunknak fejlődnünk kell még egy kicsit – részletezte Lengyel Tibor, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének elnöke.

A hatvani ügyeleti szolgálat vezetője szerint a helyi tapasztalatok alapján a térségben kevés az indokolatlan mentőhívás. – Úgy látom, Hatvan térségében tudatosak az emberek: szinte csak akkor kérnek mentőt, ha valóban komoly a baj. A bajtársak visszajelzései is azt igazolják, hogy rendkívül ritkán kapunk indokolatlan riasztást – fogalmazott Szabó László.

Sürgős, életveszélyes tüneteknél – például hirtelen fellépő, nem múló mellkasi fájdalom, légszomj, eszméletvesztés vagy súlyos vérzés esetén – a 112-t kell hívni. Ha a panasz nem közvetlenül életveszélyes, de orvosi segítséget igényel, az ügyelet a 1830-as számon érhető el. A mentőszolgálat szerint a felelős mentőhívás is hozzájárulhat ahhoz, hogy a mentők a lehető leggyorsabban érjenek ki azokhoz, akiknek valóban sürgős segítségre van szükségük.