A Hatvani Portrék programsorozat legutóbbi vendége a gyermekekről, a hivatásáról, és a mindennapi munkájáról beszélt. A Hatvani Százszorszép Óvoda vezetője a szakmai tapasztalatait és az óvónői lét nehézségeit is megosztotta az érdeklődőkkel.
Nagy Zsoltné szerint, általában az óvónők már kiskoruktól fogva erre a pályára készülnek, ő viszont a megszokottól eltérően, egy véletlennek köszönhetően lett óvónő. Végül, ez a szakma lett a mindene.
– Anyukám egyik régi barátnője ajánlotta nekem ezt a munkát, aki óvodavezető volt. A felvételi megbeszélés előtt, a folyosón sétálva bekukkantottam egy terembe, ahol éppen tornáztak a gyerekek az óvónővel. Ezt látva, olyan jó érzés fogott el, hogy egyből tudtam, nekem ez a feladatom, én ezt akarom csinálni egész életemben – részletezte Nagy Zsoltné, a Hatvani Százszorszép Óvoda vezetője.
A beszélgetésben szó volt arról is, hogy az óvónőknek törekedni kell arra, hogy példát mutassanak a gyerekeknek és segítsék a fejlődésüket.
A kicsik azzal töltik életük első három évét, hogy a családi szabályokat megtanulják. Az óvodába lépve viszont egy halom teljesen más szabályhoz kell alkalmazkodniuk, ismeretlen emberekkel.
A gyerekek többségének az óvoda egy mérföldkő, illetve az a pillanat, amikor a családjuk nélkül vannak egy új környezetben, így ebben az esetben az óvónők jelentik számukra a biztonságot.
Fotó: Albert Péter
