Nagyon sokan érkeztek szombat este a Nagy Endre Rendezvényterembe, hogy közösen tisztelegjenek Stimecz Andrásnak. A karnagy két kórust is vezetett: a hatvani Pro Urbe-díjas Polifónia Vegyeskart, valamint a Gesualdo Kamarakórust. Közöttük már korábban is jó kapcsolat volt, nem csak a tragikus hír kötötte őket össze. Ebből is adódott, hogy most együtt emlékezzenek meg vezetőjükre.

Balog Eszter, a Polifónia Vegyeskar tagja úgy fogalmazott: a kezdeti sokk után missziójuknak tekintették, hogy koncertet szervezzenek, a közös munka pedig mindenkinek erőt adott. – Mikor egy közösség elveszíti vezetőjét, az egy nagyon komoly megpróbáltatás. Az, hogy most mi itt vagyunk, együtt, az András művészeti és emberi nagyságát mutatja. Nem csak a Polifónia Vegyeskar és a Gesualdo Kamarakórus, hanem a Budavári Kamarazenekar, az Arco Kamarazenekar, valamint tanítványai, zenésztársai és barátai is jelen vannak itt. Életteli ember volt – hangsúlyozta Balog Eszter.

Almási Balázs mindkét kórus tagja, régről ismerte Andrást. Azt mondta, kiválóan összefogta a közösségeket. – Édesanyjától örökölte kiváló pedagógiai tehetségét, amit a kóruspróbákon mi is élveztünk. Olyan útmutatásokat adott, mik érthetőek és tiszták voltak, amiket tudtunk követni. Mindig segített minket, ha fáradtak voltunk, akkor inspirált – idézte fel Almási Balázs.

A közönség Mozart Requiem című művét négy szólóénekes, mintegy hatvan fős kórus, és egy csaknem ötven fős zenekar tolmácsolásában hallhatta. A mű, egy olyan korszakból való, amit Stimecz András nagyon szeretett. A mély érzelmekkel operáló alkotás egyszerre szól szomorúságról, valamint a dicsőséges boldogságról. Ez pedig tökéletesen passzolt az alkalomhoz.