A Hatvani Százszorszép Óvodában az óvodapedagógusok rendszeresen könyv nélkül regélnek a gyerekeknek egy-egy történetet,  melyet mindig két hétig tanulnak közösen. A meséket egy hétig a gyerekek először csak hallgatják, értelmezik, míg a második héten már a mese feldolgozása zajlik, így énekekkel, dalokkal és szerepjátékokkal mélyítik el a történetek tanulságát. – A gyerekek érzelmi és értelmi fejlődését, valamint az erkölcsi értékrendszer kiépülését segíti az, ha sok mesét hallanak – mondta Vaka Istvánné, óvodapedagógus. Hozzátette: a kicsik nagyon szeretik a meséket, rendszeresen várják az újabb és újabb történeteket. – A nyúl és a róka történetét hallgattuk meg ma. Sajnos a róka jégből építette a házát, a nyúl szerencsére fagyökerekből, ezért az ő háza tartós volt – részletezte a történet tanulságát Lengyel Dorina, aki a mese feldolgozása alatt is nagyon aktív volt.

Ha meséről beszélünk, akkor határozottan el kell különíteni a hallott és nézett meséket, azaz a tévé vagy számítógép kínálta mesefilmeket és a felolvasott vagy fejből mondottakat. A két meseélmény egyáltalán nem ugyanazt az impulzust adja a gyerekeknek. A dallamosan, ritmikusan hallott mese az, ami felszabadítja az ember fantáziáját. Amikor a gyermek a mesét hallgatja, nemcsak az elbeszélőre, hanem befelé is figyel: fantáziaképeket alkot, ami segíti őt a felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. Ez egy lassú, belső mozi, amely képekbe oldja fel a benső feszültséget. Az óvópedagógusok ezért minden lehetséges alkalommal azt hangsúlyozzák a szülőknek: olvassanak vagy mondjanak minél több mesét a gyermekeiknek, mert ez személyiségfejlődésük egyik legfontosabb része.

Fotó: Albert Péter