Babzsákokon kucorgó és a szüleik ölében fészkelődő gyerekek töltötték meg a könyvtár nagytermét. A kicsik arcán látszott a feszült figyelem: volt, aki tátott szájjal, mozdulatlanul nézte a mesemondókat, mások elmélyülten hallgatták, ahogy megelevenedik a szegény ember és az ő bűvös sódaráló malmocskája vagy a kiskakas gyémánt félkrajcárja.
Bukovics János Nagy Pávás mesemondó szerint ez a fajta összpontosítás ma igazi kincs, hiszen a gyerekek nem készen kapják a képeket, hanem maguk építik fel azokat lelki szemeikkel. – Meggyőződésem, hogy a mesemondás valódi lényege a belső képalkotás: amint a gyermekek hallgatják a történetet, megelevenedik a képzeletük, és aktívan használni kezdik az elméjüket. Korunk modern eszközei sajnos sokszor elkényelmesítik a gondolkodást, hiszen készen kapott képeket kínálnak, elég csak egy gombnyomás, és minden ott terem előttünk. A mese ezzel szemben alkotómunkára hív, ahol a hallott szavakból mindenki a saját belső mozija segítségével építheti fel a maga világát – fogalmazott.
A mesemondók folyamatosan figyelik a gyermekarcokat, a csillogó szemekből olvassák le, mikor kell izgalmasabbra fogni a szót. A Csűrdöngölő Kulturális Egyesület első meseórája nagy sikert aratott, de a történetnek itt még nincs vége. A szervezők hagyományt kívánnak teremteni a kezdeményezéssel: a tervek szerint mostantól minden hónap első keddjén várják a mesére éhes gyerekeket, szüleiket és az idősebb korosztályt egyaránt a könyvtárba, hogy az élő szó varázsa rendszeres élménnyé váljon a hatvani családok számára.
Fotó: Albert Péter
