A IV. század elejétől kezdődően lett január 6. liturgikus ünneppé és ennek szokása gyorsan elterjedt előbb keleten, majd nyugaton is. A keresztények 312–325 között kezdték ünnepelni, mint Jézus Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a Háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Az ünnep görög neve: epifánia.
Az Egyház nemcsak Jézus Krisztus megkeresztelkedéséről emlékezik meg január 6-án, hanem annak hatásairól is, amelyek között a víz megszentelése is fontos helyet kap. Vízkeresztkor hagyományosan vizet szentel a szentmise elején szertartást végző püspök vagy pap. Innen származik az ünnep közismert elnevezése. A magyarság körében a vízkereszt ünnepéhez kötődően különböző népszokások alakultak ki a századok során, és hagyományosan ekkor kezdődik a húshagyó keddig (a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdát megelőző nap) tartó farsang is.
A hagyományok szerint a hívők vízkeresztkor hívták ki a papot is, hogy szenteljék meg a házat, a padlót, a szobákat, a szemöldökfába pedig belevésték a dátumot és a három királyok nevének kezdőbetűit is. Mindezt a gonosz távoltartására használták. Időjóslás is köthető január hatodikához, ugyanis a hiedelem úgy szól: ha csorog az eresz, akkor hosszú télre kell számítani.
Forrás: katolikus.hu
Kezdőkép: archív
