A Hatvany Lajos Múzeum jubileumi programjára érkeztek az érdeklődők, ahol Lesznai Anna születésének 140. évfordulója alkalmából tartottak tematikus előadást. A századforduló kiemelkedő női alkotóját ezúttal nem az életmű teljességén keresztül mutatták be, hanem pályakezdésének korai időszakára, az 1910-es évekre fókuszáltak.
Ebben az évtizedben bontakozott ki Lesznai sajátos ornamentális világa, ekkor születnek első hímzésmintái és illusztrációi, és ekkor kerül kapcsolatba azokkal a művészeti irányzatokkal is, amelyek későbbi munkájára hatottak. Az előadás azt vizsgálta, hogyan alakította mindezt a korszak kulturális közege és milyen kérdések foglalkoztatták a fiatal művészt.
Tóth Gréta művészettörténész szerint a pályakezdés megértéséhez elengedhetetlen visszatekinteni a családi háttérre és a korszakban zajló kulturális vitákra. – Nagyon fontos volt az a családi légkör, amiben ő felnőtt, ez egy nagypolgári miliő volt, az ottani kulturális közeg alapvetően meghatározó volt számára. Akkor az országban jelenlévő diskurzus a népi kultúrával kapcsolatban, amivel ő is foglalkozott, két ellentétes irányba mutatott, és majd megpróbáljuk kitalálni az előadás során, hogy ő inkább melyik kategóriába esett – foglalta össze.
Az előadáson bemutatott korai tervek és hímzésminták jól jelzik azt a kettős kötődést, amelyek Lesznai művészetét jellemzik: a népi motívumok újragondolása és a modern ornamentika találkozását. A művész hatvani kötődése külön hangsúlyt kapott, hiszen családja révén gyermekkora óta több szálon is kapcsolódott Hatvanhoz.
