Történelmi pillanat – így nevezte Sinkovics Erika a csütörtök esti író-olvasó találkozót, mivel még sosem volt gróf vendége az Ady Endre Könyvtárnak. Gróf Nádasdy Borbála elsősorban azért érkezett Hatvanba, hogy könyveiről beszéljen, de mivel első három kötete önéletrajzi ihletésű, így elmaradhatatlan volt, hogy életét és tapasztalatait is megossza a közönséggel. Szinyei András alpolgármester egy virágcsokorral köszöntötte őt a városban. Az írónő az 1956-os szabadságharc leverését követően hagyta el az országot, előbb Bécsben filmszínésznő lett, majd később Franciaországban – több munkát követően – balettmesterként dolgozott, innen is ment nyugdíjba. Kihangsúlyozta: nem szabad akaratukból mentek el Magyarországról, muszáj volt nekik máshol letelepedni. – Mindössze 17 éves voltam és nagyon szomorú, mindent itt kellett hagyni és a bizonytalanságba elindulni. Helyt kellett állnunk külföldön is, megtalálni céljainkat. A legfontosabb viszont az, hogy hazatértem és végre itthon vagyok – fogalmazott.

Kitért arra, különösen fontos volt számára, hogy külföldön élve is megtartsa saját, magyar kultúráját. Úgy véli, érdekes volt látni, ahogy a franciák nyitottak a magyarságunkra, a táncainkra, zenéinkre, büszkén mutatta meg ezeket számukra. Ugyanakkor a gasztronómia is kiemelkedő szerepet tölt be hagyományaink között, így az ő életében is fontos. Ízes élet című könyvében is azt hangsúlyozza: onnan főzzünk, ahol élünk és tartsuk meg szokásainkat! Szerinte manapság a magyar konyha túlságosan nemzetközivé vált, holott egy jó lecsónak vagy egy utánozhatatlan húslevesnek sehol sincs párja, ezekre kíváncsiak a külföldiek is.

Gróf Nádasdy Borbála új könyvén dolgozik, már a befejezésnél tart, reményei szerint az Ünnepi Könyvhéten már be is tudják mutatni. Elmondta azt is, ő az alkotáshoz nem használ számítógépet, mindig kézzel ír lapokra, és a kiadó vezeti át azt digitális, nyomtatható formába.