Nem kellett csoda vagy sorsfordító esemény ahhoz, hogy Krizsán Zoltán a papi hivatást válassza, gyerekkori vágya volt, ami a középiskolai évek alatt csak tovább erősödött benne. Tatárszentgyörgyön nőtt fel, szüleivel és két testvérével, és habár vallásos család voltak, senki sem fordult közülük Isten felé olyan erősen, mint Krizsán Zoltán. – Nem voltunk bigottan vallásosak, de amikor bejelentettem nekik, hogy pap leszek, nem lepődtek meg, egyértelmű volt számukra, hogy ez az én utam. Magam sem tudom pontosan hogyan, de a kecskeméti piarista gimnáziumban töltött éveim alatt már megerősödött bennem a vágy, hogy pap legyek – fogalmazott. Az iskolában és otthon, a faluban is sokat ministrált. – Minden fiatal keresi a példaképet, én akkoriban Simon Miklós atyában, a helyi plébánosban találtam meg. Két lábon járó lexikon volt, emellett hat nyelven beszélt, és egyszerűen mindenhez értett. Felnéztem rá – mondta.

Érettségit követően véglegesítette elhatározását, jelentkezett a Váci Egyházmegye szolgálatára, egy előkészítő évet követően Egerben volt, majd Esztergomban tanult. – Egy megingásom volt, a diakónusszentelést megelőzően. Kételkedtem magamban, hogy képes leszek-e arra, hogy embereknek segítsek, plébániákat vezessek. Aztán két mozzanat segítette döntésemet. Az egyik, hogy a kápolna csendjében a Biblia a Korintusiaknak írt II. levélnél nyílt ki. Ebben Pál apostol is olyan helyzetbe került, hogy Isten segítségére volt szüksége. „Elég neked az én kegyelmem.” Ez állt akkor előttem, amit végül jelmondatommá is választottam – részletezte. A másik megerősítő pillanata pedig az volt, mikor hazament, és az akkori plébánosuk azt mondta neki, a hívekkel minden mise után imádkoznak érte. Akkor értette meg, hogy szükség van rá. Így – habár utolsóként – de elküldte kérését a püspöknek, hogy diakónus szeretne lenni.

Egy évvel később, 2011. június 18-án szentelték pappá. Egy évet Cegléden volt káplán, majd 2014-ig Újhatvanban, végül Salgótarjánban. 2016-tól lett plébános Karancslapujtőn. – Igazi kihívásnak bizonyult az ottani szolgálat, korábban egy plébános sem maradt ott sokáig. Tartottam a feladattól, de egészen az idei évig ott voltam. A palócság minden jellemvonása igaz volt az ott élőkre, nagyon makacsok, faltörő kos mentalitással. Meg kellett tanulni az ő gondolkodásmódjukat. Náluk inkább szociális problémák merültek fel, nem pedig hitéletiek. Az egyházközösségi bálra háromszázan is eljöttek, a kenyérszentelés ünnepére pedig szinte mindenki. Gyönyörűen ünnepeltek, mindig megadták a módját – fejtette ki.

És habár mint mondta, beilleszkedett közéjük, a végére elfáradt. – Nagy kihívás volt ez a szolgálat, hiszen az első négy évben négy, majd az utolsó kettőben már nyolc falu plébánosa voltam. Sokrétű munka volt. Egy Google naptárban vezettem, hogy hol, mikor kell lennem, adtam hozzáférést a kántornak és az akolitusnak is, így tudtuk csak számontartani a teendőinket – közölte. Itt sok mindent elsajátított, megtanulta a könyvelést és a hivatalvezetést. Úgy döntött, új kihívás elé néz, így kérte áthelyezését. – Először úgy tudtam, máshová kerülök, de aztán felhívott a püspök úr, hogy nagyobb feladatot szán nekem, és Hatvanba kell mennem, az óhatvani plébániára. Nagyon meglepődtem, káplánként már voltam a városban, egy ekkora plébánia vezetése nagy megtiszteltetés számomra – fogalmazott.

Így augusztus elsejétől már Hatvanban teljesít szolgálatot Krizsán Zoltán atya. Mint mondta, örömmel fogadták a hívek, már úgy érzi, sikerült beilleszkednie. A 3-as út zaját is kezdi megszokni, évekig a temető volt a szomszédja Karancslapujtőn, a városi hangok még újak számára. Már a helyi edzőterembe is eljár, hogy formában tartsa magát, hiszen vallja, hogy az ép lélekhez ép test is kell. A súlyzósedzések pedig segítenek benne, hogy jól érezze magát bőrében. A sport mellett a zene is a hobbijai közé tartozik, orgonán játszik, emellett a komoly-és a könnyűzenét is kedveli, követi a mai stílusokat, de sokszor hallgat Modern Talkingot is. És ha már sport, akkor Forma-1, Krizsán Zoltán atya a Magyar Nagydíjon is részt vett, és mindig követi az eseményeket.

Krizsán Zoltán magát hagyományszerető és szabálykövető embernek tartja, aki mégis mindig egy kicsit kilógott a sorból. A számos hobbi mellett a tanulás is közel áll hozzá, latin és angol nyelvben is jártas, habár, mint mondta, mivel már nem használja őket, halványul a tudása. Külföldi tapasztalata is van, Melbourne-ben volt helyettesítő pap rövid ideig. – Fantasztikus élmény volt számomra, szeretnék még visszamenni oda. Az ottani mentalitás sok mindenre megtanított. Ha ott megkérdezik, hogy vagy, azt válaszolják, tök jól. Gyerekkortól csapatmunkára tanítják az embereket. Persze a jóléti társadalomra jellemző pazarlás is jelen van – mondta. – Egy magyar házban tartottam magyar nyelvű miséket a főként ’56-ban kivándoroltaknak. A hitük kovácsolta őket össze, amiatt tartották meg magyarságukat. A magyar azonban ott is magyar, a karácsonyi töltött káposzta, a szilveszteri kocsonya elmaradhatatlan, az élelmesebbek pálinkát is főznek. És hát mondhatni kicsi a világ, kijött egyszer oda egy televízió forgatni, a riporter ismerősnek tűnt, kiderült, hogy nem sokkal előtte Karancslapűjtön találkoztunk a húga esküvőjén. Illetve volt egy nagyon kedves pár, akik elmesélték nekem, hogy Hajdúdorogon laktak egymás melletti utcákban, de Melbourne-ben találkoztak először, és szerettek egymásba. Szerettem ott lenni velük, mai napig lelkitáplálékot nyújt az az időszak számomra – mondta.

Hatvanban számos terve van Krizsán Zoltánnak. Szeretne egy modern közösséget építeni. Élvezi, hogy van élet a városban, hogy a plébánián is sokan megfordulnak. Mint mondta, sok az idős hívő, akiknek igyekszik megfogadni tanácsaikat, ám terve, hogy minél több fiatalt vonzzon be az egyházközösségbe. Reméli, ez sikerülni is fog, hiszen az évnyitókor meghirdetett táskaszenteléskor is megtelt a templom. Szeretne az online térben jobban megjelenni, dokumentálni az eseményeket, reméli, lesznek olyan fiatalok, akik fényképezéssel vagy videókészítéssel segítik majd munkáját. Krizsán Zoltán azt üzeni mindenkinek, hogy a templom ajtaja nyitva áll, bátran keressék meg őt, hiszen pár hiedelemmel ellentétben a pap is csak egy sima ember, aki vásárolni jár, és szeret emberek között lenni.