Az én ünnepemet nem zavarhatja meg ez a rendkívüli helyzet sem. El tudom képzelni, hogy sokak számára más lesz ez a karácsony, mint lenni szokott. Természetesen figyelek én is a biztonságra, de a járvány ellenére is megőrzöm az ünnep lényegét, amit számomra a karácsony jelent. A karácsony pedig nekem a Megváltó születésére való emlékezést jelenti.

Amikor gyerek voltam, hóval jött mindig a karácsony. Valószínű az idén, nem fogunk örülni a hónak. De azért örülhetünk még annak, hogy van karácsony, van egy olyan ünnep, amikor hálát adhatunk a mennyei Atyának, Jézusnak és a Szentléleknek azért, hogy: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Ismerjük Jézus születésének történetét, és ha összehasonlítjuk az első karácsony estével, akkor azt látjuk, hogy amikor az angyalok megjelentek a betlehemi mezőn, akkor tele volt a föld sok bajjal, szenvedéssel, és jajszóval, és mégis az angyalok ujjongva adták tudtul a boldog karácsonyi üzenetet: „Jézus a júdeai Betlehemben megszületett. ( Mt 2, 1 )  Ma sem zavarja az angyalokat a világszerte tomboló vírus. Nekik, ahogyan nekünk is a karácsony üzenetét, boldogan kell megünnepelnünk. Boldogan és hálás szívvel ünnepelem én is Jézus születésnapját.

Már advent első vasárnapjától van karácsonyfám a szobában. Azóta karácsonyi zenéket hallgatok, imádkozom az emberiségért, és lelkileg is készülök. Minden reggel van szentmise, és prédikálni is szoktam a híveknek, vagy megírom a facebookra a reggeli elmélkedéseket. Mindezt azért teszem, mert Jézus Krisztus megszületése számomra egy nagy örömüzenet, még akkor is, ha ma a vírus és egyéb bajok miatt annyi gyötrelem és gyász van az emberek szívében, életében. Ilyenkor a hívek szoktak hozni halat, halászlét, süteményt, én pedig el szoktam készíteni édesanyám receptje alapján az öntött kiflit, a paradicsomos kolbászt. Természetesen kiteszem a betlehemet is, imádkozom, és hálát adok azért, hogy az Isten szeret, és szeretni is fog mindig és mindenkor!

Azért, hogy az Isten szeretetére, jóságára emlékezzem, teszek ki az asztalra diót, mézet, fokhagymát, almát, és
gyertyát is. Életemben már megtapasztaltam, és tudom is, hogy az Isten igazán szeret, és mindent megtett eddig is értem, de mindenkiért, és meg is fog tenni mindent a boldogságunkért. Tehát ne vádoljuk az Istent, hiszen elküldte közénk Fiát, Jézus Krisztust. Fogadjuk be Őt! Isten ígérte, hogy mindenkor velünk lesz, és azt is, hogy minden rosszból kiment és megszabadít minket. Hamarosan jön a vírustól való szabadulás, ezért most karácsonykor, de utána is, tegyük félre, a panaszkodást, és az Isten bántását. Emlékezzünk inkább arra, hogy Isten mennyire szeret minket, és Neki van megoldása erre a vírusos helyzetre is, és már meg is van a terve. Legyünk hálásak, és ne feledkezzünk el arról, hogy a mostani sötét napok, hetek, hónapok után, ahogy több mint kétezer évvel ezelőtt, úgy most is jönni fog újjászületés.

Figyeljünk oda arra, hogy hogyan akar kihozni Isten ebből a vírusos helyzetből vagy bajokból! Szívemből kívánom mindenkinek, hogy legyünk képesek köszönetet mondani Istennek, és éljük meg, tartsuk meg örömmel, és boldogan idén is a karácsonyt!

Mutassuk ki szeretetünket Isten, szeretteink, és mindenki felé!

Áldott karácsonyt, és egy áldásokban gazdag, vírustól mentes Boldog Új Évet kívánok minden
embernek!

Írta: Koza József prépost, plébános

Fotó: archív – Albert Péter