A megújult közéleti szalonban ezentúl programonként két-két páros váltja egymást. Most V. Sütő Éva és Tompa Z. Mihály volt a beszélgetőpartnere a Nemzeti Színház igazgatójának, Vidnyánszky Attilának. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházi rendező, filmrendező Beregszászon született, így fiatal korában megtapasztalta, hogy a szovjet uralom alatt milyen nehéz volt magyarnak lenni. Egyetemi évei alatt a KGB is megfigyelte, így hat évig el sem hagyhatta az országot. Magyar-történelem szakot végzett, de a pedagógiai pálya helyett a színházi világ vonzotta. Két évig szülőfalujában tanított, majd Kijevbe ment, ahol rendezői diplomát szerzett. Akkoriban a szovjet törvények szerint csak annak a városnak lehetett színháza, ahol a lakosság száma meghaladta a 70 ezer főt, így első körben ez akadályt jelentet a beregszászi színházéptő terveknek. Ám a környék magyar lakosaival együtt már megvolt ez a létszám, így elkezdődtek a tárgyalások egy színház kialakításáról. Ebbe a munkába vették bele Vidnyánszkyt, aki a kárpátaljai településeket végigjárva 1992-ben alapító igazgatója lett a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak. Ahogy az estén fogalmazott: akkoriban összekötő szerepet játszott a két kultúra között. Később Magyarországra érkezett, dolgozott a debreceni Csokonai Színházban, a Magyar Állami Operaházban, valamint a Pesti Magyar Színházban is. Két évvel ezelőtt pedig a Nemzeti Színház igazgatójává nevezték ki. Azt tapasztalta, hogy a színház egy bezárt közeg, holott valóban nemzetiként, határokon átívelően kellene működnie. – Tavaly mintegy 400 előadást tartottunk, köztük vidékről, határontúlról és külföldről is voltak befogadott produkciók. Kinyitottuk a színházat, de mi magunk is mozgunk, most éppen Algériába készülünk – részletezte az igazgató.
Vidnyánszky elmondta: meg akarja mutatni, hogy milyen egy korszerű nemzeti színház, ami külföldön is érthető, mégis átmenti a magyar hagyományokat.
