Az előadás a középkorban előforduló temetkező helyek ismertetésével vette kezdetét: ekkor nemcsak az általánosnak számító templom körüli temetőkbe, hanem más, eddig nem köztudott helyekre (falu határa, felhagyott templomok) is temetkezett a kor embere. Ezeket a nyughelyeket az előadó igyekezett Heves megyei példákkal is illusztrálni. Az egyik példa, a hatvani Szent Erzsébet temető említésénél az előadás végén vita keletkezett, hogy hol is található pontosan a városban. Mindenképp el kell mondani, hogy bár a török kori térképeken fellelhető a feltételezhetően a temetőhöz tartozó kápolna ábrázolása, a temető pontos helyét a mai napig nem ismerjük, mivel csak a török korban, a 16-17. században temetkeztek ide Hatvan nem török lakosai.
Az előadás következő nagy fejezete maga a temetkezési szokások részletezése volt. Szó esett többek közt a sírok tájolásáról, sírjelekről, a halott elhelyezési módjáról, viseletéről, valamint a temetéskor régészetileg megfogható babonás cselekedetekről.
Fotó: Albert Péter
