Minden ember életének vannak sajátosságai, amikor különös módon változnak a dolgok körülötte. Ezek külső és belső történések. Jelentős átalakulás azonban abban figyelhető meg, ami a belsőnkön keresztül történik. A filozófusok úgy tartják, a kapcsolatok határoznak meg minket.
Húsvétkor legtöbbször egy mindenki számára látványos eseménysort figyelhetünk meg, ami a későbbiekben a belső értékeinket formálja.
Karácsonytól hamvazó szerdáig volt egy nyúlfarknyi időnk arra, hogy igazán elmélyedjünk saját magunkban, ezt követően pedig az egyház böjtöt tart. Látszólag csak annyi történik, hogy hamut hintenek a fejünkre emlékeztetőül, hogy mi csak átfutó tételek vagyunk az életben, és nem itt van a végső megállás.
A nagyböjt nem arról szól, hogy miről mondunk le, hanem arról, hogy mit vállalunk. A filozófusok gondolatmenetére visszatekintve, nézzünk meg egy párkapcsolati példát: a fiú és a lány egymásba szeret. Ők lemondanak több milliárd más emberről azért, hogy együtt legyenek. A választás a mi kezünkben van. A nagyböjt lényege pedig, hogy húsvét vasárnapján megvalljuk az egyházzal, a közösségel együtt, hogy bünősök vagyunk, de én mégis csak az Istenhez tartozunk.
Ekkor Jézus külső életét – mintegy színpadias szerepben – eljátsszuk. Ezt nevezzük virágvasárnapnak, amivel megkezdjük a nagyhetet. A pap ilyenkor a templom előtt áll, és megszenteli a zöldellő ágat – Magyarországon jelenesetben a barkaágat –, és így vonul be a nép a templomba, mint ahogy Jézus Jeruzsálemben. Ezt követően a hét folyamán, Jézus életének titkait mutatják meg.
Nagycsütörtökön megelevenedik az utolsó vacsora egyik jelenete, amikor is Jézus megmossa a tanítványai lábát. Ez azért is különös a mai világot elnézve, mert jellemzően mi nem szolgálunk, hanem igyekszünk a saját akaratunkat érvényesíteni másokkal szemben.
A liturgia azzal ér véget, hogy a pap megfosztja a templomot díszétől, ezt nevezzük oltárfosztásnak. Onnantól kezdve minden hívő csendben imádkozik.
Nagypéntek egy különös ünnep, hiszen arról szól, hogy Jézus kimondja a végső ítéletet az emberiség felett: Velem leszel a paradicsomban. Ezen a napon úgynevezett csonka mise van, amikor is nincs átváltoztatás. A liturgiának három része van. Maga az ige liturgiája, a kereszthódolat és az áldozás liturgiája. Ilyenkor teljes csöndben zajlik a ki és bemenetel is. A pap pedig arcra borul, ezzel is jelezve, hogy semmik vagyunk Isten előtt.
Nagyszombaton megszenteljük a tüzet, amivel a húsvéti lángon kívül meggyújtjuk a hívők gyertyáját is, jelezve ezzel, hogy ha adsz, azzal nem leszel kevesebb.
Ezután meghirdetjük az Alleluját.
Innentől kedzve azt mondjuk, Isten már győzött, mi pedig még küzdünk.
Én azt kívánom minden hívőnek és keresőnek egyaránt, hogy aki hisz, az ne gondolja azt, hogy ezzel minden befejeződött. Ez egy olyan kapcsolat, amit folyamatosan fent kell tartani.
Ez a húsvét. Isten keresi az embert, aki pedig kutatja az életének értelmét, ami pedig az, hogy nem erre a földre születtünk.
Bokros Levente
plébános
Kezdőkép: Google.hu
