Az 1848-as év fordulópont volt a magyar nemzet történelmében, egyfajta határvonal a múlt és a jövő között. Ebben az évben ugyanis nemzetünk legjobbjai kokárdával a mellkasukon álltak ki a legszentebb eszmény: a szabadság mellett – így kezdte ünnepi beszédét a polgármester a március 15-e alkalmából rendezett eseményen a Kossuth téren, ahol az esős idő ellenére is sokan gyűltek össze. A hagyományoknak megfelelően a tömeget először Horváth Richárd köszöntötte, aki a szabadság mellett az összetartás erejét hangsúlyozta hozzátéve, hogy a forradalom idején a különböző nézeteket valló államférfiak is tudtak egy közös ügyért harcolni. A szabadság szeretete, az elnyomás elutasítása, a nemzet szabadságáért vívott harc felülírta az összes különbözőséget, az összes vitát – emelte ki. – Talán a legfontosabb, hogy a magyar szabadságharc a modern nemzeti identitás egyik alapkövévé vált, kimondta ugyanis egyrészt, hogy Magyarországnak függetlennek kell lennie minden más hatalomtól, azaz szabadságot követelt az ország számára. E mellett viszont megfogalmazta az egyének, a magyar emberek szabadságjogainak fontosságát is. Magyarországra tehát nemcsak, mint országra, hanem mint a magyar emberek összességére, közösségére is tekintett. E kettősség a mai napig fontos fundamentuma és gerince a magyar nemzeti identitásnak, s azoknak az értékeknek, melyek egy közösségbe terelnek minden magyart.

A városvezető hangsúlyozta továbbá azt is, hogy a március 15-i emlékezések, ünnepek azért is olyan fontosak, mert ilyenkor idézzük fel azokat az értékeket, melyekért őseink kiálltak, s melyek továbbéléséért mi magunk felelünk. – Mélyen hiszem, hogy az ember természetes állapota a szabadság! A szabadság pedig magában hordozza a testvériséget, hiszen az emberek sosem lehetnek szabadok egymás rovására, csakis testvériségben. Félni a másiktól, vagy gyűlölni őt e különbségekért, higgyék el, nem nehéz, hiszen elítélni embertársainkat mindig könnyebb, mint megpróbálni megérteni és elfogadni e különbségeket. Azok az emberek, kiket mi, magyarok példaképnek tartunk, rendelkeztek azzal a nagysággal, ami képessé tette őket arra, hogy megértsék az eltérő gondolkodást, elfogadják azt és ne ezekre helyezzék a hangsúlyt, hanem azokra az értékekre, melyek közösségbe szervezik őket. A polgármester úgy fogalmazott: a márciusi ifjak megtanították mindenkinek, hogy a szabadságról soha, semmilyen körülmények között nem lehet lemondani, és minden nap meg kell küzdeni érte. – Sajnos Petőfi és a márciusi ifjak nem vették le vállunkról e terhet teljesen. A szabadságot ugyanis nehéz megteremteni, de talán még nehezebb fenntartani. Bizony, nem könnyű, ugyanis egyéni szabadságunkat csak mi magunk teremthetjük meg. A szabadság ugyanis nem csak egy fogalom! Nem elég kimondani, hogy „szabad vagyok”! Gondoljunk csak bele, hogy hány diktátor uralkodik a világon a szabadság nevében! Örök hála azoknak, kik 175 évvel ezelőtt először álltak ki a szabad Magyarország és a szabad magyar nemzeti közösség megteremtése érdekében – hangsúlyozta.

A beszédet a DISZI-s diákok produkciója követte Tavaszi szél a címmel. A tanulók a március 15-i eseményeket dolgozták fel előadásukban, majd a koszorúzás következett. Az emlékezés virágait a pártok, valamint az intézmények és civil szervezetek képviselői helyezték el a Hatvani Csata emlékművénél. 

Fotó: Albert Péter