Hatvanban minden évben megemlékeznek a harcokban elesett bátrakról május utolsó vasárnapján. Az Őrszem szobornál Horváth Richárd elmondta: az ünnepnap eredete 1917-ig vezethető vissza. Ebben mondták ki először, hogy nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni. A szocializmus történelemhamisító időszakában megszűnt az ország e napot ünnepelni, s helyébe évtizedekre a gyermeknapi vígasság lépett. A rendszerváltást követően is még több mint 10 évet kellett várni, hogy emléknappá nyilvánítsák május utolsó vasárnapját.

– Valljuk, hogy a magyar hősök emlékének megörökítése az utókornak olyan kötelessége, amely önbecsülésünk, nemzeti azonosságtudatunk megtartásának alapvető feltétele. Erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy a magyar hősök emlékünnepén méltó megemlékezés keretében rójuk le tiszteletünket a nemzet hősei előtt. Szükségünk van arra, hogy megismerjük és elismerjük nagyszerű eleink hősies, áldozatos, a nemzetet, hazát, várost szerető, azt megvédő, gyarapító cselekedeteit, legyenek azok világra szólóak, vagy akár csak szűk körben ismertek. A hont, a hazát, a szűkebb pátriát az ő magatartásuk, cselekedeteik példaadása teszi naggyá, így lesz jelenlétük az időtlenségébe emelkedő, mindenkor jelenvaló, a társadalom megújulásának mértékadó meghatározója. Helyénvaló hát, hogy időről időre felelevenítjük nagyszerűségüket, hogy emlékhelyek hirdetik hősiességüket, hűségüket és kitartásukat – fogalmazott a városvezető. – „Azt ünnepeljük, amiben hiszünk” – tartja a mondás. Erre gondoljunk mi is ma, amikor csendes magányban, de lelki közösségben, fejet hajtunk a magyar hősök emléke előtt. Hiszünk! Hiszünk ebben a közösségben: hiszünk városunkban és hiszünk a nemzetben. Hiszünk a békés emberi élet lehetőségében. Hiszünk abban, hogy eljön a kor, amikor egyetlen embernek sem kell majd többet háborúba mennie! Hiszünk a hősökben, akik előttünk jártak – jelentette ki Horváth Richárd.