Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő időszaka volt a tavaszi hadjárat, ami 1849. április 2-ától május 21-éig tartott. A hadjárat során a magyar honvédsereg óriási katonai sikereket ért el. A Hatvani Csata volt az első ütközet 1849 tavaszán, ahol a hős katonáink győzelmet arattak. A hatvani ütközet legfőbb eredménye az volt, hogy a VII. hadtest biztosítani tudta a Zagyva-vonal ellenőrzését. Ennél is fontosabb volt a morális szempont, győzelemmel indult a magyar honvédsereg támadása. Erre emlékeztek meg a Kossuth téren, ahol Horváth Richárd polgármester azt mondta: ezen a földön született meg az a siker, amely nemcsak katonai értelemben volt jelentős, hanem reményt adott egy egész nemzetnek. Reményt arra, hogy a szabadságért folytatott küzdelem nem hiábavaló. Reményt arra, hogy a magyar nép képes saját sorsát alakítani.
A hatvani csata magában hordozta mindazt, amit magyar virtusnak nevezünk: bátorságot, leleményességet és összetartást. Gáspár András és Poeltenberg Ernő vezetésével a magyar sereg nemcsak fegyverrel, hanem ésszel is győzött. Ez a győzelem nyitotta meg az utat az isaszegi diadal, majd Buda visszafoglalása előtt.
Ahogy mondta: a csata emléke azt üzeni, hogy a legnehezebb időkben sem a megosztottság, hanem az összefogás vezet sikerre. Mi, hatvaniak büszkék lehetünk múltunkra – de a múlt kötelez is bennünket. Kötelez arra, hogy olyan közösséget építsünk, amely képes saját lábán állni, amely képes együtt dönteni a jövőjéről, és amelyben figyelünk egymásra. Ahogyan elődeink megvédték ezt a földet, nekünk ma azokat az értékeket kell megvédenünk, amelyek élhetővé, erőssé és szabad közösséggé teszik Hatvant. Ez a munka nem a csatatéren zajlik, hanem a mindennapokban. Döntéseinkben, egymáshoz való viszonyunkban, abban, ahogyan felelősséget vállalunk a közösségünkért – jelentette ki a városvezető.
Az Egri Obsitos Fúvószenekar kíserete mellett a jelenlévők megkoszorúzták az emlékművet. Ezt követően az ünneplők a városháza falán található Zygmunt Miłkowski emléktáblája előtt tisztelegtek. A XIX. század második felének egyik legjelentősebb prózaírójának és politikusának hatvani kötődése is van, hiszen abban a dandárban szolgált, amely Gáspár András hadtestének segítésére küldtek. E megemlékezők innen átvonultak a Radnóti térre, Gáspár András szobrához, ahol Oláh Emil ezredes, Honvédelmi Minisztérium Protestáns Tábori Püspökség, Tábori Lelkészi Kar vezetője méltatta Gáspár Andrást, elsősorban emberi nagyságát hangsúlyozva. A megemlékezés koszorúzással zárult.
fotó: Albert Péter
