Nagykőrös, Kecskemét, Cegléd, Debrecen, Mezőkövesd, Karcag, Tokaj, Csongrád, Nagyatád és Hatvan. Ezek a városok az ország különböző pontján helyezkednek el, távol egymástól, de egy valami mégis közös volt bennük a 14-15. században. Egytől egyig, mind mezővárosok voltak. Csánki Dezső történész, 800 mezővárosról írt Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában című könyvében. Kubinyi András történész, a középkori várostörténet és a Mátyás kori Magyarország neves kutatója pedig alapos tanulmányozást követően 140 olyan mezővárost említett munkájában, melyeknek a neve előtt, az oklevelekben rendszeresen szerepelt az oppidum kifejezés – ami latinul az ókori mezővárosokat jelenti. Ezek voltak azok a települések, amelyek megmaradtak mezővárosnak, illetve idővel városi rangot kaptak. Hatvan a 15. század elején kapott kiváltságai miatt fejlődésre volt ítélve.

Erről és a 14-15. századi magyarországi mezővárosokról, kiváltságaikról, egyéb jellemzőikről beszélt Kökény Ferenc történész a Hatvany Lajos Múzeumban tartott előadásán szeptember 14-én.

 

Fotó: Albert Péter