Nagy előkészületek előzték meg a friss kenyér sütését a Gecsey családnál pénteken hajnalban. A kenyérsütés hagyományait őrző és továbbvivő házaspár már nem űzik vállalkozóként a pékmesterséget, de az unokákat és szomszédokat rendszeresen kényeztetik finom pékárukkal. Gecsey János a Hatvani Kenyérgyárban kezdte pályafutását, majd kitanulta a szakma minden csínját-bínját, és saját üzletet nyitott. Pékségében olyan különleges ízeket kínált vásárlóinak, aminek híre ment az országban is. – Volt olyan nap, mikor 30 mázsa kenyeret kellett sütnöm, mert a városban átmenő forgalomnak köszönhetően, még a budapestiek is nálam álltak meg, hogy friss, ropogós finomságot vigyenek haza családjaiknak – emlékszik vissza Gecsey János. Mint mondta: mesterséges adalékanyagok hozzáadása nélkül készültek a pékáruk és sütemények, úgy ahogyan ezt napjainkban is teszik. – Saját készítésű kovásszal dolgozom, és semmilyen tartósítószert nem használok. A sima fehér kenyér mellet pedig rozsos és korpás kenyeret is szívesen sütünk a feleségemmel – emelte ki.
A teljes receptet nagy becsben tartják, így titok fedi, de néhány fortélyt megmutattak a két kilogrammos Szent István-napi kenyérsütést illetően. Az egykori pékmester és felesége, Mária már előző este elkészítették a kovászt, hiszen egy jó kovásznak 6-7 órát kell állnia a tökéletes eredmény érdekében. Ezt követően többszöri pihentetés, dagasztás, majd újabb pihentetés következik. Ennek lényege elsősorban az, hogy a tészta gázbuboréktól mentes legyen. A jó kenyértészta ugyanis puha, ruganyos de nem ragadós.
A több órás művelet pedig meghozza a várt eredményt, hiszen a sütés végén friss, ropogós, jó alapanyagokból készült házi kenyér kerül a családi asztalra a Gecsey családnál.
Fotó: H. Szabó Sándor
