A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangi időszak a néphagyomány szerint a vigadalom, a bőség és a maszkos felvonulások ideje. Ez az ünnepkör évszázadok óta része a magyar kultúrának, gyökerei egészen a középkorig nyúlnak vissza. Erről beszélt Simon Tamás néprajzkutató a Hatvan TV Kommentár műsorában.
A beöltözés központi szerepet kapott: a maszkok mögé bújva bárki kiléphetett a hétköznapi szerepéből. A jelmezekhez rituális zajkeltés társult, amely a néphit szerint a tél elűzését szolgálta. Az időszak jellegzetes édessége a fánk, amely kevés alapanyagból könnyen elkészíthető, mégis laktató étel volt a hideg téli hónapokban. A farsang egyben a disznóvágások és a nagy lakodalmak ideje is volt, amikor a bőséges étkezéssel a következő év jólétét próbálták megalapozni.
Bár napjaink farsangi ünnepei már eltérnek a régi falusi szokásoktól, az alapvető értékek – a közösségi élmény, a játékosság és az együttlét öröme – máig megmaradtak.
Kezdőkép: archív
