A Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepnapjáról csütörtökön a hatvani Ady Endre Könyvtárban is megemlékeztek. Az érdeklődők Simon Tamás néprajzkutató előadását hallgathatták meg a témában. A szakértő elsőként a női életút mentén haladva vette sorra a Boldogasszony ünnepeket, amelyek a 16. századi reformációig az egész nyugati világban általánosak és népszerűek voltak.
Ezen ünnepek például a szeplőtelen fogantatás (Máriáé és nem Jézusé!), a születése (Kisasszony), templomban való bemutatása, eljegyzése, majd a szeplőtelen megfoganás az angyali üdvözletkor (Gyümölcsoltó Boldogasszony), találkozása Erzsébettel (Sarlós Boldogasszony), végül Mennybe vétele (Nagyboldogasszony). Másodikként a Jézushoz is kapcsolódó ünnepek következtek, mint a vízkereszt, a gyermek bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony), vagy Boldogasszony hét öröme és hét fájdalma. Végezetül azon ünnepeket ismertette, amelyek az évszázadok alatt, többnyire jelenések által alakultak ki, mint például a Havas-, Fogolykiváltó-, a Segítő-, Lourdes-i- és a Fatimai Boldogasszony.
Az előadó külön kitért a magyarság, illetve a mindenkori magyar állam és Boldogasszony szoros, mondhatni egyedülálló kapcsolatára, melyet az 1038-as istváni Országfelajánlás pecsételt meg, és amit már több alkalommal megújítottak. Ennek emlékére 1896-ban pápai engedéllyel bekerült az egyházi naptárba a Magyarok Nagyasszonya ünnep, amelyet október 8-án (Koppány napján) tartanak.
Zárásként a női és férfi szerepek helyreállításáról, azok fontosságáról és egymásra gyakorolt hatásairól hallhatott összefüggéseket és üzeneteket a közönség, valamint egy felhívást is intézett a kutató a jelenlévők felé: gyújtsanak legalább egy mécsest, vagy gyertyát este (sőt akár minden este), hogy kerüljön vissza az Élő Tűz a mindennapi életbe – kapcsolódva ezzel a hagyományokhoz, a megtartó gyökerekhez.
Fotó és cikk: Simon Tamás
