Édesapám, Papp Attila 1945.01.15-én született Debrecenben, egy polgári zenész család legkisebb, negyedik fiújaként. Kiskorában sokat ült a zongorájuk mellett, nemcsak kezdeti szárnypróbálgatása miatt, hanem hogy ellesse két zongorázó bátyja játékát. Egyikük, Béla később Amerikát is megjárt zongorista lett, másikuk, a méltán híres Papp Lajos zeneszerző, aki gyermekek ezreit tanította meg zongorázni kottái által Európában és itthon egyaránt. Ezek a kiváló motiváló tényezők arra sarkallták, hogy először a debreceni zeneiskolában kezdje meg zenei tanulmányait. Olyan sikeresen, hogy még Kodály Zoltán is dicsérte játékát egy kiemelkedő tehetségeknek rendezett hangversenyen, amit – mint általában más versenyeket is – megnyert. Végzett tanár zongora, szolfézs és később ütő szakon. Zenei felsőfokú iskolai tanulmányai után a kisvárdai zeneiskolában tanított egy évet, majd egy balatoni, nyári zenekari kitérő után 1968-ban a hatvani szerződéses zenetanári megállapodására került sor Zongor Árpád egykori zenetanár unszolásara – akivel akkoriban egy zenekarban játszott – és Bőze Tibor igazgató hathatós segítségével. Egerben nevezték volna ki az ottani zeneiskolába tanítani, de ő inkább mégis Hatvant választotta. Kezdetben szerződéses zongora és szolfézs tanár, óraadó Turán, valamint több városi iskolába is kijárt éneket és zongorát tanítani. Folyamatosan jártak külföldre a nyári szezonban, nemcsak európai nagy szállodák, bárok hívták meg szalonzenei zenekarával, hanem többek közt Karióba is leszerződtek a város egyik legnépszerűbb szórakozóhelyére, a Seherezadeba egy fél évre zenélni, ami már akkoriban is igen nagy dolog volt.
Feleségével, Farkas Klárával ez időben még albérletben éltek, majd az első lakásuk megvétele után született gyermekük Juli, majd két és fél évre rá Jancsi. Az igazgatói poszt kinevezését pont a fia születése napján, 1979.01.19-én kapta. Ekkorra már sokat tett a helyi kulturális és zenei életért és közösségért. Segítő társai ebben párján kívül Kocsis István könyvtárigazgató és Kovács Ákos múzeumigazgató volt. Számos díj, kitüntetés birtokosa, több száz tanítvány köszönheti neki kisebb nagyobb zenei sikerét. Mindig ügyelt arra, hogy a legkiválóbb tanári kart hozza létre, ez is volt a sikerének egyik titka. Mindig udvarias, jószívű és barátságos volt, mindenkivel igazi úriember. Majd 30 éves igazgatói pályafutása után lett nyugdíjas.
Hosszú, hét éves betegeskedése után, május 10-én hajnalban érte a halál a Honvéd Kórház kardioloógiai osztályán. Petőfi Sándor, kedvenc költője szavait idézve, „Ha meghalok, síromra ültessetek virágot…”. Ezzel a gondolatisággal kísérjük utolsó útjára május 22-én 12 órakor a városi temetőben.
Írta: Papp János
