Megnyílt Herczeg István grafikus- és festőművész első önálló hatvani tárlata a Hatvani Galériában, „Lélek és idő II.” címmel. A kiállítás a művész több évtizedes pályafutásának keresztmetszete, amely a korai grafikáktól a nagyméretű festményekig kalauzolja a látogatót.

A tárlatot Bugyi István József grafikusművész nyitotta meg, aki egykori tanítványként és kollégaként méltatta a mestert. Beszédében kiemelte: Herczeg István számára a művészet egyfajta menekülési lehetőség, ahol a szem mellett a lélek is megpihenhet, alkotásaival pedig a szépet és a jót képviseli a világban. A Sajószentpéterről származó alkotó a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium, majd az egri és a budapesti Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Egerben telepedett le, ahol 1967 óta él és dolgozik. A Hatvani Galéria mindkét szintjét megtöltő tárlat időrendi sorrendben mutatja be az életművet.

Míg az alsó szinten a színesebb, festőibb munkák dominálnak, addig a felső térben a grafikai műveken van a hangsúly. Herczeg István az évtizedek során egy egyedi eljárást, az úgynevezett „olajgrafika” technikát is kidolgozta, de a kiállított anyagban számos más eljárás is felfedezhető. Ez a kettősség végigkísérte a pályáját: évtizedekig dolgozott alkalmazott grafikusként – plakátokat, logókat és könyvillusztrációkat tervezett, sőt, országszerte közel hatvan település címere fűződik a nevéhez. – Szinte minden képemhez kötődik valamilyen megtörtént élmény. Amikor például gyerekként, diákként hajnalonként biciklivel jártam Borsod megyében, a falum környékén, mindig a felkelő nap irányába tekertem. Láttam a búzatáblákat, a környezet szépségét és ez az egész látványvilág annyira erősen hatott rám – a búza illatával együtt –, hogy később ezeket az élményeket egyszerűen meg kellett festenem. Ezek mind nagyon konkrét, valós emlékek – részletezte.

Alkotásainak egyik legfontosabb inspirációs forrása a zene, különösen a klasszikus világ. A művész hitvallása szerint a festés számára egyszerre élvezet és kötelesség: soha nem kényszerből, hanem belső késztetésre alkot. Herczeg István vallja: a műalkotás akkor valódi, ha esztétikus formában hordozza az emberi értékeket, és olyan mindenki számára ismerős jelképeket használ, amelyek segítenek nekünk jobban megérteni egymást.

Fotó: Albert Péter