A szovjet munkatáborok világáról korábban több dokumentarista írás és dokumentumfilm készült hazánkban, ám regény és nagyjátékfilm ezidáig még nem. Holott világszerte mintegy 50 millió embert hurcoltak el gulágokba és 20 millióan vissza sem tértek onnan. A Háború és lélek az első regény, ami megidézi a lágeréletet. Faragó Annamária a könyvbemutatón arról beszélt, hogy ő elsősorban dokumentumfilmes és nem író. Így nagyon nehéz volt számára kilenc hónapon keresztül minden nap leülni és írni. Mégis megtette, mert volt egy olyan téma és egy személyes indíttatás, ami nem hagyta nyugodni, ami egész életében szembejött vele és ez ösztönözte az alkotásra. Egy jász családon keresztül ismerjük meg az akkori Magyarországot 1928-tól egészen 1963-ig. Ám nem csak korrajz, hanem jellemrajz is a regény. – Történelmi és családregény egyszerre, ami hitről, hűségről, szerelemről és egy óriási drámáról szól. Az ember értéke mindig a drámai helyzetekben mutatkozik meg, aki pedig egyenes gerincű embernek születik, egész élete során meg is marad annak – vélekedik az írónő.
Faragó Annamária írásán mindvégig érezhető, hogy filmes szemmel készült, szinte olvasás közben pörögnek a kockák. Véleménye szerint könnyen lehetne belőle egy nagyon jó forgatókönyvet készíteni.
