Idén is sziréna hangjával kezdődött a megemlékezés, a 77 évvel ezelőtti bombázásra, amikor is a szövetségesek nagyméretű légicsapást mértek az ország ipari, mezőgazdasági és közlekedési központjaira, így Hatvanra is. A vasútállomás területét ért támadás óriási rombolást végzett. Horváth Richárd polgármester beszédében azt mondta: a szövetségesek nem csak az infrastruktúrát, hanem a súlyos pusztítással a polgári lakosság lelkét is célba vették. – Úgy gondolták, hogy a nemzet és a város testét szaggató bombák repeszei az itt élők lelkét is szilánkokra tépik. Tévedtek. Mert a magyar emberek lelkét, hitét és hazaszeretetét a hatvaniak élni akarását és túlélési ösztönét semmilyen bombával nem lehet széttépni. És a bajban született összefogásból a haza és város újraépült. Bizonyosságot adva arról, hogy gyűlöletből még nem épült semmi, de szeretetből világot lehet megváltani. Ez a rommá bombázott épület ennek az összefogásnak a jövő számára újjáépített egyik legszebb példája. S a vasút, mint lelki kötött pálya, azóta is meghatározó és talán a legfontosabb út, mely a hatvaniak lelkétől a szívéig vezet. A köszönő szó ezért kevés, a hála örökké való – fogalmazott Horváth Richárd.

Ahogy mondta: Ez az épület évszázadok történelmi viharainak hullámait túlélve ad nekünk reményt, hogy összefogással az elmúláson túl is lehet hinni az újjászületésben, nem kell hozzá más, mint kitartó szorgalom, hit, remény, és szeretet.

Az 1944. szeptember 20-i támadás során 300-500 fő halt meg. A több hullámban támadó amerikai vadászbombázók szőnyegbombázása nyomán szinte teljesen elpusztult az állomás épülete és annak környezete. A pusztítás és pusztulás nagyságrendjét jelzi, hogy a háború befejeztével Hatvant a legromosabb településnek nyilvánították.

A megemlékezésen a Hatvani Kossuth Lajos Általános iskola tanulói adtak műsort. A tragikus esemény emléktábláját pedig a város, a MÁV és a civil szervezetek képviselői is megkoszorúzták.

 

Fotó: Albert Péter