Az óhatvani temetőben vettek végső búcsút Sánta Gyulától, a Naplemente Nyugdíjas Klub vezetőjétől. Gyula bácsi Hatvanban született, 1945-ben és általános iskolai éveit is a városban töltötte. Folyamatosan képezte magát és a Hatvani Volánnál is dolgozott főművezető beosztásban. Mindezek mellett a sport iránti szeretete révén labdarúgó-játékvezetői vizsgát is szerzett, illetve a tömegsportesemények is mindig számíthattak segítő közreműködésére. Nyugdíjba vonulását követően tagja lett a Naplemente Nyugdíjas Klubnak, ahol a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Klubszövetség Heves Megyei Szervezete Elnöki tisztét is betöltötte. Hosszú időn keresztül meghatározó szereplője volt a városnak, mindezek mellett mindig vidám és jókedvű személyiség volt. Gyula bácsi december 20-án hunyt el, életének 75. évében, a búcsúztatója az óhatvani temetőben zajlott.

Horváth Richárd polgármester úgy fogalmazott:  Sánta Gyula azok közé tartozott, kik felelősséget vállalnak a közösségért is. – Fiatalokért, idősekért, sportolókért, a kultúrát kedvelőkért tett és dolgozott önzetlenül, sokszor mások, a hatvani lakosok álmait, igényeit a sajátja elé helyezve. Sánta Gyula bácsi ilyen ember volt élete szinte minden napján, általa pedig egy jobb hely lett Hatvan – részletezte a polgármester.

Hegyesiné Orsós Éva, az Életet az Éveknek Országos Szövetségnek és a Nyugdíjasok Országos Képviseletének elnöke búcsúbeszédében felidézte, hogy Sánta Gyula akkor volt a legboldogabb, amikor a körülötte lévők is jól érezték magukat. – Nagyon sokszor olyan kezdeményezései voltak, amik a közösséget szolgálták, emellett mindig lehetett rá számítani – mondta Hegyesiné Orsós Éva.

Kalmár Gyuláné, a Naplemente Nyugdíjas Klub elnök helyettese úgy véli: Gyula bácsi a megoldások embere volt. – Számos nehéz helyzettel találkoztunk az évek alatt, de soha nem történt olyan, hogy ne talált volna ki megoldást. Soha nem engedte el a kezem és mindig támogatott. Hatalmas szívvel lett megáldva – fejtette ki Kalmár Gyuláné.

Gyula bácsi szinte minden szervezett esemény végén elengedhetetlennek tartotta a Vén cigány című nóta eléneklését. Ezért a gyászszertartás végén ezzel a dallal búcsúztak tőle.