Jó Uram, ments meg minket attól, hogy képtelenek legyünk a be nem avatkozásra; hogy túlságosan lelkesedjünk az új dolgokért és lebecsüljük azt, ami régi; hogy a tudást és az okoskodást a bölcsesség és a józan ész elé helyezzük; hogy a betegeket esetekként kezeljük és hogy gyötrelmesebbé tegyük a betegség gyógyítását, mint annak elviselését – Sir Robert Hutchinson brit orvos e gondolatait tartja Köles József az orvoslás legnagyobb bölcsességének, ez jellemzi gyógyító munkáját már több mint öt évtizede. Az utolsó pillanatban döntötte el, hogy orvosi egyetemre megy, mint mondja, akkor még nem tudta, hogy ez mekkora felelősséggel jár majd. A hivatástudat azonban hamar kialakult benne, amikor frissen végzett orvosként betegekkel kezdett foglalkozni. – Nem lehet empátia nélkül dolgozni ebben a szakmában, az összes döntés felelősséggel jár, amit át kell érezni. Minden ember egyedi, megismételhetetlen, és csak egy élete van – foglalja össze hozzátéve, hogy tettei nemcsak a rá bízott személyre vannak hatással, hanem annak hozzátartozóiéra is. Ahogy fogalmaz, világok, emberek egyéni világai múlnak rajta.

A turai származású gyógyító az orvosi eskü letétele után a hatvani kórház belgyógyászati osztályán kezdte el munkáját általános segédorvosként. Nem sokkal később a kardiológiai szakrendelés vezetőhelyettese lett, ezt követően a belgyógyászati osztály adjunktusává nevezték ki. Dolgozott a vérellátó állomás vezetőjeként is, majd a vasút üzemorvosaként tevékenykedett. Kitérője során is rendszeres ügyeleti szolgálatot vállalt a kórházban, ahová 13 hónap után visszatért teljes munkaidőben, immár a belgyógyászati osztály másodfőorvosaként. A krónikus belgyógyászati osztály és mozgásszervi rehabilitációs osztály vezető főorvosa volt 24 éven keresztül egészen nyugdíjba vonulásáig, eközben az intézmény igazgatóhelyetteseként is tevékenykedett kilenc éven át. Köles József szakmai ranglétrán történő haladása egyetlen állomását se tartja haszontalannak, úgy véli, olyan tapasztalatokat szerzett, amiket nagyon jól tudott felhasználni és kamatoztatni pályája során. Jelenleg is az Albert Schweitzer Kórház belgyógyászati, valamint diabetológiai szakrendelésén gyógyít heti három napon. Szakmai életútját több díjjal ismerték el, megkapta például az Albert Schweitzer Kórház Pro Vita kitüntetését, a Heves Megyei Önkormányzat Heves Megyéért oklevelét, 2017-ben Magyarország emberi erőforrások minisztere pedig Pro Sanitate díjjal jutalmazta. Átvehette továbbá a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Arany Diplomáját, és Tura Díszpolgára címet is odaítélték neki.

Amikor arról kérdezem, miért a belgyógyászatot választotta, mosolyogva úgy válaszol, hogy meditatív, gondolkodó habitusához ez a szakág áll legközelebb. – A belgyógyász az, aki az emberi test működését egészében látja, úgy gondolom, ez a betegellátás alapja. Az operatív szakmák, mint például a sebészet teljesen más beállítottságot igényel – részletezi. Belgyógyászati szakvizsgája mellé mozgásszervi rehabilitációs és geriátriai szakvizsgát is tett, ezek közül kiemeli az utóbbit. – Véleményem szerint az idősgyógyászat a jövő tudománya. A fiatal kollégákat is arra biztatom, hogy foglalkozzanak ezzel, mert ha körülnézünk a világban, azt látjuk, hogy öregszik a társadalom. Az idősek aránya a fiatalokéhoz képest jelentős eltérést mutat, ehhez alkalmazkodnia kell az egészségügynek is – hangsúlyozza.

Köles József nemcsak a munkájában állt helyt, Hatvan közéletében is fontos szerepet vállalt. Hívő emberként a Belvárosi Szent Adalbert Plébánia egyházközségének aktív tagjaként meghívást kapott az Egyháztanácsba, amelynek világi elnöke volt harminc éven keresztül. – A hittől nagyobb ajándék nincs, erőt, biztonságot és reményt ad. Orvosként látom, hogy az emberi test egy tökéletes szerkezet, de mögötte lélek is lakozik, ami racionális érvekkel megmagyarázhatatlan. Mi, orvosok a gyógyításban sokszor kevesek vagyunk, mert annak ellenére, hogy legjobb tudásunk szerint cselekszünk, végül a felettünk lévő dönt – mondja. Feleleveníti azt is, hogy a Máltai Szeretetszolgálattal is az egyházon keresztül került kapcsolatba, a hatvani szervezet alapító tagjaként, szociális érzékenységének köszönhetően a rászorulók sorsát mindig szívén viselte. – Kértünk, hogy adhassunk. A konzervgyárból raklapszámra hoztuk az adományokat, a cukorgyárból két mázsa cukrot kaptunk havonta, a selypi malomból pedig három mázsa lisztet. Találtunk egy péket is, aki ingyen sütött heti száz kiló kenyeret, amit aztán szétosztottunk – eleveníti fel. Hozzáteszi, hogy hihetetlen, hány önzetlen embert sikerült összefogásra mozgósítani, akik mindvégig jó lélekkel segítették küldetésüket.

Hatvanért végzett munkájáért már korábban megkapta a Hatvan Városáért és a Pro Urbe kitüntetéseket. Épp ezért volt nagy meglepetés számára, hogy a városvezetés idén Hatvan díszpolgárává választotta. – A korábbi díjak is hatalmas elismerések voltak, soha nem éreztem azt, hogy a munkám kitüntetést érdemel. Mindig csak az előttem álló feladatokra koncentráltam, de azt igyekeztem a tőlem telhető legjobb módon elvégezni. Könnyekig megható érzés volt, hogy méltónak talált díszpolgárának a város – fogalmaz kiemelve, hogy mindez a környezete és családja érdeme egyaránt.

Családjáról végtelen szeretettel és tisztelettel beszél. Feleségével több mint ötven éve házasok. Azt mondja, Ágnes több, mint a másik fele. Amellett, hogy egyensúlyban tartja a családot, mindig támogatja őt munkájában és magánéletében. Három gyerekük született, akikről azt mondja, hogy nagyon kitartó, értékes emberek, mindannyiuk elérte azt, amit szeretett volna. Három lányunokájával igyekszik annyi időt tölteni, amennyit tud. – Remélem Lili, Katinka és Cilus is megtalálják majd a számításaikat az életben, s csak bízni tudok abban, hogy látni fogom még, hogy mi lesz belőlük. Nem az a fontos, hogy mivel foglalkoznak majd, hanem hogy boldog, kiegyensúlyozott és tisztességes emberré váljanak – foglalja össze. Köles József énekel a Grassalkovich Énekegyüttesben, valamint a templomi kórusban. Harmincöt éven keresztül a Polifónia Vegyeskarnak is aktív tagja volt, azonban ahogy fogalmaz, már nem volt rá ideje, energiája. Az éneklés mellett olvasással szeret kikapcsolódni, mert ezek segítenek neki elengedni a mindennapi terheket. – Elmondhatom, hogy boldog ember vagyok, megtaláltam a lelki békém. Még ha sok problémával is találkozok nap, mint nap, a legjobb tudásom szerint cselekszem, és ez nagyon sokat segít. Hogy meddig fogok gyógyítani? Egyelőre még tudok, bírok dolgozni és – úgy érzem – szükség van rám. Akkor hagyom majd abba, ha ezek közül csak egy is nem lesz már igaz.