Sok olyan szakma van, ahol a munka mögött lévő ember láthatatlan. Ilyen a grafikusi hivatás is, látjuk a vonalakat, mintákat, alakzatokat, de sokszor bele sem gondolunk, ki és hány munkaórát dolgozott azzal. Kláben Kitti már évek óta készíti a hatvani arculatokat, eleinte azonban nem a kreatív, alkotó tevékenység felé haladt. – Miután végeztem a 3-as iskolában döntenem kellett, hogy merre induljak tovább. Akkoriban indult a Közgében a vállalkozói ügyintéző szak, így oda jelentkeztem. Ez meghatározta a további tanulmányaimat is, közgazdász diplomát szereztem – fejtette ki. – Közel állt hozzám ez az irány, már tinédzserkoromban könyveltem édesapám cégében. Később pedig egy nagy multinál lettem sales executive, majd egy másiknál key account manager. Habár a második, budapesti állásom már egy kicsit izgalmasabb volt, hiszen járnom kellett az országot, mégis úgy éreztem, változatosabb, kreatívabb munkára vágyom. Ám ekkoriban még nem gondoltam, hogy mást is dolgozhatnék, mint amit tanultam – tette hozzá. Később hozott egy döntést, felmondott, majd visszaköltözött Hatvanba. Közben lehetősége adódott pályázatírónak tanulni, ezzel egy céget is alapított, mely reklámtevékenységgel is foglalkozott. – Egy grafikus barátom segítségét kértem az arculat megtervezéséhez, és miközben felügyeltem a munkáját, megtetszett az egész folyamat. Bár, akkor még álmodni sem mertem volna, hogy ebben fogok dolgozni. Majd megterveztem az esküvői meghívónk grafikáját, amire rengeteg pozitív visszajelzés érkezett. Ezután pedig nagyon sok barátom kért fel, hogy alkossak nekik is a nagy napjukra. Így kezdődött – mondta.
Családja persze mindenben támogatta, édesapja, Kláben György – akit a sportélet meghatározó szereplőjeként is sokan ismerhetnek Hatvanban – vállalkozó szellemű, ezért támogatta benne, hogy mindig próbáljon ki valami újat az életben. Édesanyja pedig ápolónő, aki gondoskodásával a biztonságot és az otthon melegét nyújtotta neki. Emellett testvéreire is mindig számíthatott. – Öcsémhez és unokanővéremhez különösen erős a kötődésem, de unokaöcsém is az életem szerves része, így számomra mindig olyan volt, mintha négyen lennénk gyerekek a családban. Ez csodálatos érzés – mondta. – Férjem, Viktor ügyvéd, három gyerekünk született, Olivér, Dorottya és Barnabás. Velük lett igazán teljes az életem. Nagyon szeretek az anyukájuk lenni, férjemmel mindig azt tartottuk legfontosabbnak, hogy érezzék, ott vagyunk számukra, bármi is történjen – fűzte hozzá. Baráti kapcsolatai is rendkívül fontosak számára, bármikor szívesen kapható egy kávé melletti baráti beszélgetésre.
Kitti mélyen hiszi, hogy folyamatosan dolgoznunk kell magunkon, ezt nem lehet megúszni, ha eredményesek akarunk lenni valamiben, vagy teljes értékű életet szeretnénk élni. Érdemes mindig befelé figyelni, ami nehéznek és fárasztónak tűnhet, de véleménye szerint, megéri. Ez a fajta önismeret segítette őt azon az úton, hogy váltani merjen. – Idézhetnék bármilyen nagy gondolkodót, aki segített az önfejlesztésben, de valójában a legnagyobb tükröt mindig is a gyermekeim mutatták nekem, ők a legnagyobb tanítóim. Legidősebb fiam egyszer azt mondta, nem ül le, tovább szemléli a tájat az ablakon át, mert olyan csodálatos a világ, legkisebb fiam pedig volt, hogy arra kért, kapcsoljam ki a töprengőmet, ha fáj a fejem. Ezek a gondolatok mind nyomot hagytak bennem, de az egyik legmélyebben kislányom szavai érintettek. Egyszer megkérdezték tőle, hogy mik a szülei, mire ő azt válaszolta, hogy apa ügyvéd, anya Kitti. Ez elgondolkodtatott és rávilágított arra, hogy amit csinálok, nem szívvel teszem, így megérett bennem a változás – közölte.
Először még az önkormányzat pályázati osztályán dolgozott, majd harmadik gyermeke születése után sok grafikát készített. Több úton is kipróbálta magát, az ELTE pályázatát meg is nyerte, így mai napig az általa tervezett logóval készült pólók is megvásárolhatók az egyetemen. – Ez is nagyon jó visszajelzés volt számomra, úgy éreztem, érdemes ezzel foglalkoznom. Éppen ezért már a GYES-t követően marketing- és kommunikációs referensként mentem vissza az önkormányzathoz, eközben pedig grafikusi végzettséget is szereztem a Budai Rajziskolában. Végre igazán magamra találtam, úgy éreztem, azzal foglalkozom, ami igazán érdekel. Így már a gyerekeim is azt látták, szívvel-lélekkel végzem a munkámat, ami örömet ad, és közben ki is kapcsol – fogalmazott.
Habár nem minden önkormányzati anyag az ő munkája, a hatvaniak már sok helyen láthatták alkotásait. Ő tervezte többek között a Hatvani Serfőzde sereinek címkéit, alátéteit. Emellett a Tourinform iroda számára a Hatvant jelképező pólóknak is ő adta a jellegét, színes grafikájával karaktert adva a felsőknek. A tavalyi Sörfesztivál repoharai sem lehettek volna annyira vidámak, ha Kitti nem tervezi meg őket. – Ezek mellett a burgonyaosztáskor kapott receptfüzetek, plakátok, oklevelek, hatvani maszk és az új nyilvános WC dekorációja is a munkáim közé sorolhatóak. Szerencsére az önkormányzatnál szabad kezet adnak nekem, persze a koncepciót mindig egyeztetjük, de rám bízzák a megvalósítást, és engednek a művészi szabadságnak. Habár sokan azt hihetik, hogy ez egy gyors folyamat, mégis rengeteg munkaóra van egy-egy alkotásban. Minden grafikám bemutatása előtt alszom rá egyet, hogy másnap tiszta fejjel is megnézhessem, valóban tetszik-e, amit létrehoztam. Maximalista vagyok, a saját magam mércéjét mindig igyekszem megugrani – árulta el. A most megújult Hatvan Kártya kinézete is az ő munkáját dicséri.
Mindig szeretett sportolni, fiatalkorában triatlonozott, úszott, futott és aerobikozott is. Manapság a tánc a meghatározó az életében, férjével rendszeresen járnak órákra, legidősebb fiával pedig teniszezni. Kitti úgy tartja, sosem a cél a lényeg, hanem maga a folyamat, hogy megéljük az utat, amíg eljutunk a megvalósulásig. Így a későbbiekben is az a terve, hogy minden napban megtalálja az örömöt, és hogy még tovább fejlessze magát a grafikai tudásban, valamint lelkileg és szellemileg is.
