Március 15-e a magyar történelem egyik legfényesebb napja. Egy olyan nap, amelyre minden magyar büszkeséggel emlékezik. Ezen a napon az 1848-as forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelgünk, és felidézzük azt a pillanatot, amikor egy nemzet kiállt saját szabadságáért, méltóságáért és jövőjéért. Az 1848-as esztendő nemcsak Magyarország, hanem egész Európa történetében különleges év volt. A kontinens számos országában emberek milliói emelték fel szavukat a szabadságért, a polgári jogokért, a nemzeti önrendelkezésért. Ekkor született meg a modern, polgári Magyarország alapja. Erre emlékeztek meg március 15-én Hatvanban, az Ady Endre Könyvtárnál. Horváth Richárd polgármester azt mondta: Egy maroknyi fiatal – lelkes, bátor, tenni akaró ember – hitt abban, hogy a szavaknak ereje van. A márciusi ifjak valódi ereje az a hit volt, hogy az igaz ügy képes megmozgatni egy egész nemzetet. A történelem sokszor bizonyította már, hogy a nagy változások gyakran kis közösségekben indulnak útjukra. Olyan emberek között, akik mernek gondolkodni, mernek kérdezni, és mernek felelősséget vállalni a közösségükért.

Ahogy a polgármester fogalmazott: egy nemzedék mondta ki: a szabadság nem ajándék, hanem közös felelősség. Nem valami távoli eszmény, hanem olyan érték, amelyért tenni kell, és ha kell, áldozatot is kell hozni érte. A szabadságharc katonai értelemben végül elbukott, de a magyar nemzet lelke nem tört meg. A forradalom eszméi – a szabadság, az egyenlőség, a nemzeti függetlenség – túléltek minden vereséget, és végigkísérték történelmünket azóta is.

Horváth Richárd kitért arra, hogy március 15 üzenete ma is él, Hatvan története is azt mutatja, hogy egy közösség akkor erős, ha tagjai felelősséget éreznek egymásért. Ha fontos számukra a közös múlt, és ha közösen építik a jövőt. Hatvan mindig olyan város volt, ahol az emberek számíthattak egymásra. Ahol a családok, a közösségek, az intézmények együtt dolgoznak azért, hogy gyermekeink egy élhető, fejlődő városban nőhessenek fel.

Ahogy mondta: a mai napon hajtsunk fejet azok előtt, akik életüket adták a magyar szabadságért. De közben gondoljunk arra is, hogy a történelem nemcsak a múltunk, hanem a jövőnk része is. Őrizzük meg városunk értékeit, vigyázzunk egymásra, és dolgozzunk együtt azért, hogy Hatvan továbbra is erős, összetartó és élhető otthona legyen mindannyiunknak.

 A rendezvényen a Heves Vármegyei SZC Damjanich János Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium diákjai adtak műsort: előadásuk címe „A szabadság örök lángja” volt. A forradalom eseményeit felidéző összeállítás versek és prózai részletek segítségével idézte meg az 1848-as márciusi napok hangulatát, valamint elhangzott a 12 pont is, amely a magyar nemzet szabadságvágyának egyik legfontosabb jelképe. A műsor a bátorság, az összefogás és a hazaszeretet üzenetét közvetítette. Az előadásban a hévízgyörki néptáncegyüttes is közreműködött.

A megemlékezés zárásaként megkoszorúzták a hősök emlékhelyét.

Fotó: Albert Péter