A kommunizmus áldozatainak emléknapján az Újhatvani Szent István Plébániatemplomban tartottak megemlékezést. Horváth Richárd, Hatvan polgármestere arról beszélt, hogy az emlékezés közös felelősségünk, hiszen tanulnunk kell a múlt történéseiből.
Horváth Richárd azt mondta: a kommunista uralom négy évtizedes intenzív történelemhamisító és vallásellenes propagandája mára meghozta keserű gyümölcsét. Hozzátette: a mai magyar társadalom, de főképpen a fiatalság, a szisztematikus félrevezetés eredményeképpen csak nagyon nehezen tud tájékozódni a társadalmi, politikai és erkölcsi kérdésekben. – Sokan nem értik, ezért nem is érzik, miért oly fontos egy nemzet ezer esztendős keresztény kultúrájának megőrzése és a nemzeti értékeire való hivatkozás, mert mindezek a talentumok számukra pillanatok alatt devalválódnak a média-vezérelte világ virtuális valóságában. Sokan nem értik, ezért nem is érzik, hogy az az eszme, amely a hit és a vallás tagadásán keresztül a terror és a diktatúra eszközével az ateizmus alapjain akart magának szép új világot teremteni, ma is ott lapul napjaink világtörténelmi eseményeinek horizontjában álló globális törekvések mögött. Sokan nem értik, és nem érzik, hogy a napjaink legnagyobb kihívását jelentő migrációs válsága mögött ugyanez a szándék lapul. A szolidaritás és a jó szándék keresztényi érzését kihasználva, éppen a kétezer esztendős európai keresztény kultúrát éri a legveszélyesebb támadás. Ezért nemzeti keresztény önazonosságunk védelme, s annak ifjú szívekbe való átörökítése a magyar jövő megőrzésének legfontosabb feladata – fogalmazott a városvezető.
A szentmisét Bokros Levente atya celebrálta. Arról beszélt, hogy sokan már nem értik, miért kell megemlékezni a kommunizmus áldozatairól. Aztán szólt a nemzeti összetartozásról is. – Bennünket belülről ne győzzenek le, a bennünk lévő hitet ne vegyék el – fogalmazott. Végül utalt arra is, hogy a diktatúrák nem tűntek el teljesen, hiszen ezek hatását és sajátosságait ma is lehet érzékelni. – A szabadság azt jelenti, hogy tudom, hogy hova kötelezem el magam. A szabadság annyit jelent, hogy élni és élni hagyni – zárta gondolatait Bokros Levente.
A megemlékezés végén a jelenlévők koszorúkat és mécseseket helyeztek el a templom oldalán található emléktáblánál.
Fotó: H. Szabó Sándor
