Idén is az Újhatvani Római Katolikus Általános Iskola udvarán gyűlt össze a tömeg, hogy együtt emlékezzenek meg az 1956. október 23-án történtekre. Horváth Richárd úgy fogalmazott: ez a forradalom a magyar szabadságvágy és nemzeti függetlenség kinyilvánításának egyik legnagyszerűbb evangéliuma, melynek apostolai azok a pesti srácok, akik életüket áldozták ezért. Bátran nevezhetjük őket a magyar szabadság és függetlenség apostolainak, mint ahogyan mindazokat az elődeiket és utódaikat egyaránt, akik képesek voltak ezért az érzésért nyilvánosan kiállni, a hatalommal szembeszegülni, ezt az érzést hirdetni, terjeszteni, s ha kellett hát életüket áldozni érte. Hittek benne, hogy a legtisztább érzések győznek majd a hazugság felett, s a szabadságért vívott harcuk és áldozatuk megváltja a hamis ideológiát hirdetőktől a jövő nemzedékét.

Leszögezte: a kommunista elnyomás igájában semmi sem volt szent, sem emberi élet, sem becsület. A rendszer nem ismert hitet, és nem érzett szeretetet. Semmije sem volt, ami emberi, ezért gyűlölt is mindent, ami nem tőle származott.  Vallást, nemzetet, papot és hazafit egyaránt. Történelem számára csak egyfajta létezett, az amit maga hamisított. Ebbe a sötét világba robbant bele vakító fénnyel 1956. október 23-a színtiszta polgári forradalma.  S ez a fény 1848 márciusi forradalmához hasonlóan ismét reménnyel és bizakodással töltötte meg a magyar emberek szívét, és hittel a lelkeket.  Mint annyiszor már a történelem folyamán, amikor egy régen várt fordulat ideje elérkezik.  Mert minden fordulat egyben új reményt is kínál. Reményt kínál arra, hogy a forradalmi láng által felperzselt lélekmezőkön meginduló új hajtás az emberi szabadság tisztelete és megbecsülése formájában szökken majd szárba. Reményt ad a jövőbeli változásra, a változtatásra. Mert tudjuk az írásból: van bűn, de van bűnbocsánat, igaz, csak akkor, ha van vezeklés is. Ez az Evangéliumi tanítás Isteni pedagógiája. A magyar lélek hisz az Isteni pedagógia történelmi létezésében, amely a valódi nemzeti és keresztény szabadság alkotója. A hatalmi arrogancia, amely azt gondolja, hogy mindent megengedhet magának, mindig megbosszulta magát a magyar történelemben. Csak a szabadságért áldozatra képes, s a közösségért valódi tettekkel szolgálni tudók lehetnek ennek az ideológiának hiteles képviselői.

– A kommunista diktatúra pártállami vezetése ezt nem volt hajlandó belátni, és véres választ adott 1956-ban, idegen katonai segítséggel, fegyverrel verte le a polgári forradalmat, majd nemzeti ellenállást.  Azt gondolta, hogy a terror és diktatúra eszköze örök privilégium számukra a hatalom megtartására. De ma már tudjuk, hogy nincsenek örök privilégiumok, nem léteznek már kiváltságok. Történelmi korok változtak, rendszerek dőltek meg ebben.  Csak a közösség – legyen az éppen nemzeti, vagy települési, lelki vagy baráti közösség – építő ereje és szabadságvágya változatlan, s a hatalom gyakorlás célja nem is lehet más, mint ennek szolgálata.  Az októberi 23-i forradalom evangéliuma örökérvényű mondatot vésett újra a magyar szívekbe, mely szavakkal halni mentek a bitófára pesti srácok és 48-as tábornokok, de mi még ma is énekeljük ezt: Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! – zárta gondolatait a polgármester.

A programon a széchenyis diákok adtak ünnepi műsort, amelyben felidézték az ’56-os eseményeket és kihangsúlyozták mennyire fontos életünkben a szabadság. Ezt követően az önkormányzat, a pártok és civil szervezetek megkoszorúzták a Mártírok téri emlékművet.

Fotó: Albert Péter