A koronavírus számos embert taszított önkéntes karanténba, ezzel sokan elszigeteltségbe kerültek, nem véletlen, hogy a személyes találkozók helyett az emberek egyéb alternatívát kerestek ahhoz, hogy ne érezzék magukat annyira egyedül. Emiatt sokan egy másik univerzumba, az online játék világába menekültek. Egy friss felmérés szerint mind a nézők, mind pedig a játékosok száma rohamosan emelkedett a vírus első két hullámában.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint hivatalosan is betegségnek számít a videojáték-függőség. – A függők jellemzően valamilyen online multiplayer játék miatt kerülnek bajba. Azt élik meg ezekben a játékokban, hogy közösségben vannak, ami azért baj, mert így nem érzik, hogy valójában magányosak. A játék valósága válik alapértelmezetté, kizárólag az ott elért sikerek számítanak – fogalmazott K. Farkas Dóra pszichológus.
Hozzátette: onnantól beszélhetünk függőségről, ha a játék miatt jelentős mértékben sérül az illető mindennapi élete, tehát nem képes ellátni feladatait, elveszíti a kontrollt a játék fölött, sérülnek az emberi kapcsolatai, test és/vagy lelki egészségügyi problémák lépnek fel.
A videojátékozás szenvedélye leginkább a gyerekeket, a kamaszokat vagy a fiatal felnőtteket érintheti veszélyesen. – Szülőként még ijesztőbb lehet a probléma, hiszen olyasmivel állnak szemben, ami saját gyerekkorukban még nem igazán létezett. Nagyon fontos, hogy már egészen kicsi kortól szabályozzuk a képernyő előtt eltöltött időt. Ugyanis mindez a Youube-on való szörfözés, online mesenézés szokásából ered. Fontos kiépíteni egy egészséges kontrollt már a kezdetektől fogva, és megoldást jelenthet, ha a szülők később is bizonyos feltételek mellett engedik a játékot – hangsúlyozta a pszichológus. Kiemelte azonban: a személyes példamutatás itt is nagyon fontos, hiszen ha a szülő maga is sok időt tölt el a képernyők előtt, akkor nem lesznek hitelesek az általa kért elvárások a gyerek szemében.
Kezdőkép: Albert Péter
