Sok gyermekben megfogalmazódik kiskorában, hogy régész szeretne lenni, ha felnő, nálam ez nemcsak múló ábránd volt – mondja Gál Andrea, aki megvalósította ezt az álmát. Szentesen született, középiskolai tanulmányait Hódmezővásárhelyen végezte. A történelem mindig közel állt hozzá, a gimnázium utolsó évében már tudta, hogy ezzel szeretne foglalkozni a későbbiekben. Elmondása szerint nagyon jó történelemtanára volt, aki úgy oktatta a tantárgyat, hogy mindent rendszerekbe foglalva magyarázott el.

Amikor elkötelezte magát a történelem iránt, tudta, hogy nem hagyományos módon szeretne ezzel foglalkozni, hiszen mindig vonzották a régi korokból származó, kézzel fogható tárgyak, ezért fordult a régészet felé. Diplomáját 2018-ban a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudomány Karán szerezte, régész szakon. Szakdolgozatát a XIV-XV. századi temetkezési szokásokról írta. A kor rendellenes temetkezései érdekelték különösen, többek között a vámpírkultusz és a boszorkányhit elemeinek megjelenése a sírokban. Szívesen kutatott ezekben a témákban, ahogy mondja, vonzzák a nem hétköznapi dolgok. Az egyetemi évekre szívesen emlékezik vissza, mivel kicsi volt a tanszék, családias légkör alakult ki. Rendszeresen tartottak régész esteket, ahol a hallgatók és az oktatók közvetlenebb viszonyt tudtak kialakítani egymással. Szerinte nemcsak a tárgyi tudását köszönheti az egyetemnek, hanem emberileg is formálta a közeg és a közösség. A továbbtanulásban édesapja és édesanyja is támogatta, így ő lett az első diplomás családjukban, a húga pedig szeretné követni példáját.

Az egyetem elvégzése után 2019-ben a Hatvany Lajos Múzeumban kapott álláslehetőséget, mint régész-muzeológus. Így szülővárosától 150 kilométernyire, Hatvanban kezdte meg pályáját. Amikor ide került beleásta magát a város történetébe, megismerte a múzeum gyűjteményét. Az első pár hónapban a hatvani szakirodalmat olvasta, kutatta, milyen népek telepedtek meg, kik éltek itt akkoriban. – Amikor új helyre kerül egy régész, tanulmányozza az adott terület régészeti kultúráit. Minden pillanatát élveztem, számomra könnyű volt megismerni Hatvan múltját – emlékszik vissza.

Gál Andreát vonzza a múzeumi légkör, hiszen ebben a munkakörben nemcsak terepmunkát végez. Megálmodni egy-egy kiállítást mindig olyan kihívás számára, amit örömmel végez, az ötleteléstől egészen a kivitelezésig. Munkatársaival szeret együtt dolgozni, ahogy fogalmaz, jó csapatot alkotnak, ezenkívül igyekszik országszerte tartani a kapcsolatot régész kollégákkal. – Mivel elég kicsi ez a közeg, így több egyetemi csoporttársam távoli munkatárs is lett egyben, ismerjük egymást, tudjuk, hogy melyik múzeumnak ki a szakembere – mondja.

Eddigi munkája nagy részét végigkísérték a premontrei kiállításához kötődő feladatok.  – Három kőtöredékkel kezdődött minden, azonosítottuk, hogy a XII-XIII. században keletkeztek, és feltehetően a hatvani premontrei prépostsághoz köthetőek. Hosszabb kutatómunka után megszületett a kiállítás ötlete, melyhez több környékbeli múzeumtól kaptunk kölcsön leleteket. Így a premontrei rend fennállásának 900. évfordulójáról méltóképpen tudtunk emlékezni a Hatvany Lajos Múzeumban – fogalmaz. Hozzáteszi, hogy mindig az motiválja, hogy igényes kiállítást tekinthessenek meg a látogatók.

A tavalyi év mozgalmas és izgalmas volt Gál Andrea számára, két ásatáson is aktívan jelen volt. Tavasszal az egri Dobó István Vármúzeum régészeti osztályáról kérték fel, hogy vegyen részt egy kutatásban a 21-es főút mentén, a nagygombosi sportpályánál. A feltárt területen egy VII-VIII. századi avar kori temetőt találtak, melyből előkelő lovas sírja is előkerült. – Ez megyei szinten egyedülálló, hiszen a környéken eddig csak leletmentések történtek ebből a korszakból, ez volt az első módszeres kutatás. Terepmunkák során mindig elfog az izgatottság, hogy mit fogunk találni, ilyenkor kicsit újra gyereknek érezhetem magam – fogalmaz. Az ásatásnál előkerült egy szarmata település és egy késő bronzkori urnatemető is. Nyáron pedig a városháza mellett egy kapucinus kolostor templomrészletére bukkantak. – A kapucinusok itt telepedtek le a XVIII. században, erről írásos emlékeink is vannak. A feltárás során megtaláltuk az 1740-ben épített Mária-kápolnát, az alatta fekvő búvóhelyet és több összekötő falat. A tereprendező munkálatok során konzerválták a még álló kolostorfalat, ami emléket állít az egykor itt élt szerzeteseknek – részletezi. Mint mondja, még mindig van mit felfedezni a városban, tervei között szerepel a hatvani török vár feltérképezése, jelenleg pedig egy új kiállítást szervez, mely a szarmatákat és a római őrtornyot mutatja majd be.

Gál Andrea szereti rendszerezni a körülötte lévő dolgokat. Maximalistának vallja magát, ha belekezd valamibe, azt jól, pontosan és precízen végzi. Ez jellemzi munkájában és magánéletében egyaránt. Családi kirándulások alkalmával a kedvéért mindig beillesztenek egy „múzeumi napot”, szeretteit örömmel tölti el lelkesedése, ahogyan a történelemről beszél. Szerencsésnek érzi magát, hogy olyan munkát végez, ami hobbija is egyben, ami feltölti lelkét. Szabadidejében gyakran olvas, ahogy fogalmaz, falja a krimiket. Nagyon szereti Agatha Christie regényeit, azon belül is leginkább a Poirot történetek állnak hozzá közel. – Ez is tinikoromban talált meg. Az írónő második férje régész volt, és gyakran említi regényeiben ezt a szakmát, ami már akkor is megfogott. Lehet, ez is egy kapcsolódási pont – eleveníti fel.

Januárban örömmel vette át a magyar kultúra napján a Pro Cultura kitüntető emlékérmet a polgármestertől, mint mondja, hatalmas elismerés ez számára. – Míg más a pályája közepén vagy végén kapja ezt a díjat, addig én rögtön az elején vehettem át. Nagyon hálás vagyok érte, ez motivál, és jelzi számomra, hogy azon az úton haladjak tovább, amin eddig – mondja. Hiszen ahogyan Gál Andrea fogalmaz, sokkal több van előtte, mint mögötte.

Fotó: Albert Péter