A Kossuth téren gyűltek össze a hatvaniak március 15-én, hogy együtt idézzék fel az 1848. március 15-én történteket, hogy közösen elevenítsék fel, miként robbant ki a forradalom és hogyan alakult át szabadságharcba. Az 1848-as év a modern európai történelem meghatározó éve volt, ahol az elnyomás ellen, a függetlenségért harcoltunk. A forradalmi hullám egyedül Magyarországon jutott el a valódi, sikeres katonai ellenállásig – ezt bizonyítja, hogy a Habsburg uralkodónak még az oroszok segítségét is igénybe kellett vennie a magyar szabadságharc leveréséhez.

Horváth Richárd beszédében azt mondta: az ellenállás hősiessége elérte azt, hogy a szabadság iránti olthatatlan vágy azóta megerősödve ott él minden magyar szívében.  A ’48-as hősök és magyar hadvezetés aradi vértanú halála szimbólumként él velünk az azóta eltelt évtizedek, évszázad során, s él majd velünk gyermekeink és unokáink idején is.

A polgármester arról beszélt: ahol olyan értékek kötik össze az embereket, mint a szabadság és az igazságosság szeretete, ott csak akkor harapódzhat el a gyűlölet, ha hagyjuk azt! Mi hatvaniak, más utat választottunk! Azt az utat, ahol a különbözőségek helyett arra figyelünk, ami mindannyiunkban közös! Azt az utat, ahol nem ítéljük meg egymást! Olyan utat, ahol nem utasítjuk el azt, akit nem is ismerünk! Azt az utat, ahol a város szeretete és hatvaniságunk ténye felülírja azt, amiben nem értünk egyet!  Rávilágított: más utat választottak a márciusi ifjak is, amikor a nemesi származású Bulyovszki Gyula, a görög-katolikus Vasvári, a román származású Irinyi, az egyszerű, mészáros családból származó Petőfi, a jobbágyok szülötte Erdélyi János egy platformra léptek. Azt az utat, mely szembenéz a különbözőségekkel és úgy dönt, hogy a szabadság és az önrendelkezés iránti vágy értéke fontosabb ezeknél a különbözőségeknél.  

Ahogy mondta: azt az utat választották, mely számunkra is példa! Azt az utat, mely tisztán látja, hogy bizonyos dolgokban különbözünk, mi hatvaniak, de vannak értékek, melyek fontosabbak e különbségeknél. Ezen az úton a teremtett és épített környezet szeretete és a vágy, hogy óvjuk azt, fontosabb, mint, hogy ki, hogyan látja a nemzetközi kérdéseket. Ezen az úton a segítségnyújtás fontossága az elesetteknek messze meghaladja azt, hogy ki, hogyan gondolkodik a hazai politikai palettáról. Ezen az úton mi, hatvaniak, beleértve minden hatvani polgárt, együtt döntünk a legfontosabb kérdésekben, mert hisszük, hogy mi, hatvaniak tudjuk legjobban, hogy mi a jó nekünk!

Leszögezte: ez az az út, melyet a márciusi ifjak hagyományoztak ránk és melyet – hitem szerint – kötelességünk életben tartani. Ez az az út, melyen elindult a hatvani közösség és ez az az út, melyet életben tartunk mindaddig, míg a város lakosai támogatják azt. Mi, hatvaniak sokan és sokféle módon gondolkodunk sok kérdésben, sokféle meggyőződésünk van a világgal kapcsolatban. Ezek felett azonban közösségbe rendez minket a tény, hogy mindannyian hiszünk a hatvani értékekben, hiszünk önmagunkban, az erőnkben, hogy képesek vagyunk szabadon teremteni és alkotni. Hiszünk továbbá a városban, annak függetlenségében és hiszünk a városban élő emberekben!  – A mi utunk az, hogy amennyire lehet, megvédjük önrendelkezésünket és a város szabadságát! A mi utunk, hogy nem engedjük, hogy mások határozzanak felettünk a várost érintő kérdésekben! A mi utunk az, hogy a jövőnket önmagunk alakítsuk. Mi, hatvaniak és senki más!  Hálával tisztelgünk ezért a 48-as hősök emléke előtt, kik ugyancsak hitték, hogy senki sem tudhatja, mi jó a magyarnak, csak a magyarok! Mi is szentül hisszük: senki sem tudhatja, mi a jó a városnak, csak mi, hatvaniak! Ezt az örökséget hagyta ránk a szabadságharc emléke, s ezt az örökséget visszük tovább mi is! S amíg a város úgy dönt, hogy kiáll ezen értékek mellett, addig ez az örökség életben is marad!  Isten áldja a magyar, szabadságszerető hősöket, Isten áldja Hatvant, Isten áldja a hatvaniakat! – zárta gondolatait Horváth Richárd.

A Széchenyi István Római Katolikus Technikum és Gimnázium diákjai Áldott legyen emléke a márciusi ifjúságnak címmel adott elő ünnepi műsort, ahol a művészeteken keresztül szemléltették a tavaszi újraéledés és a forradalom jelentőségét. Az ünnepség zárásaként a pártok, civil szervezetek megkoszorúzták a hősök emlékművét.