A magyarság ezer esztendeje alatt, fegyverrel vagy fegyvertelenül harcoló összes férfi és nő, aki a magyar haza védelmére kelt, tettével kiérdemli a tiszteletteljes megemlékezést ezen napon – így szól az a törvény, ami kimondja, hogy május utolsó vasárnapján országszerte megemlékezzünk a hősökre. Hatvanban minden évben az Őrszem szobornál gyűlnek össze a hatvaniak, hogy leróják tiszteletüket. Lestyán Balázs alpolgármester azt mondta: ezen a napon megállunk, hogy tisztelettel fejet hajtsunk azok előtt, akik meghozták a legnagyobb áldozatot, amit ember meghozhat: életüket adták az országért és annak szabadságáért, a jövő magyarjaiért, köztük miértünk, a ma élő hatvaniakért is.

– A magyar történelemben sok ilyen hős volt. Olyanok, kiknek neve fennmaradt az évtizedek, évszázadok során, s olyanok is, akik névtelenül tűntek el a történelem útvesztőjében, mégis, a mai Magyarország megteremtésében legalább akkora szerepet játszottak, mint az ország szabadságát egykor fegyverrel, vagy puszta kézzel, vagy mindennapi tetteikkel névtelenül védők.  Egy nép jövője nem csupán a harcmezőn, fegyverek hangja mellett dől el, hanem az iskolákban, a munkahelyeken, vagy a családokban. Egy nemzet minősége ugyanis azok szívében és döntéseiben születik meg, akik – mikor eljön az idő – nem a könnyebb utat választják, hanem azt, ami helyes. A hősök útját – jelentette ki.

Ahogy fogalmazott: a hősök napja azokról szól, akik vérükkel írták meg a hazaszeretet könyvét és azokról is, akik szóval, hittel, munkával vagy csöndes kitartással védték meg azt, ami számukra a legdrágább volt: a magyar értékeket, a közösséget, a hazát, az életet. Hős az orvos, aki ha szükség van rá a nappal műszak után szünet nélkül éjjel is gyógyít. Hős a pedagógus, aki a sokszor méltó anyagi és erölcsi eliserés híjján lelkiismerettel formálja a diákok gondolkodását és készíti fel őket arra, hogy derék, becsületes emberek legyenek. Hős a sofőr, a takarító, a pék, a karbantartó, a bolti eladó, a kőműves, mindazok, kik lelkiismeretesen  dolgoznak, másokèrt, hogy mi biztonságban, rendben, méltósággal élhessünk. Hatvanban is minden nap találkozunk velük. A piacon, az iskolában, a   vagy éppen a reggeli buszon. A ma hősei nem kérnek elismerést. Nem kérnek szobrot. Csak dolgoznak – mondta.

A mai nap nem pusztán a múlt dicső emlékét idézi. A ma hőseire való emlékezés, egyben felhívás is: őrizzük tovább ezt a szellemet! A felelősség elfogadását, a becsület értékét, a tisztelet kultúráját, az áldozatvállalás hajlandóságát.

A megemlékezés végén a pártok, és a különböző egyesületek képviselői koszorút és mécsest helyeztek el az emlékműnél.

Fotó: Albert Péter