Kedd este az Újhatvani Római Katolikus Plébániatemplomban gyűltek össze az emlékezők. A Független Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták 1947. február 25-én. Itt nyolc évet töltött fogságban. Kovács Béla elhurcolásáról és a kommunizmus áldozatairól 20 éve emlékezünk meg ezen a napon. Farkas László atya az évfordulón bemutatott misén azt mondta: a kommunizmus megtanította a magyarokat az elvtelenségre, az ügyeskedésre, a hatalommal való visszaélésre, valamint arra, hogy miként lehet másokat eltiporni. Rávilágított: nem csak a múlt, hanem a jelen áldozataival is foglalkoznunk kell.

A kommunizmus már magyarországi születése pillanatában 1919-ben megmutatta valódi arcát, hiszen a kollektív megbélyegzésen, a gyűlöleten és kirekesztésen alapuló terrorrendszere már akkor működésbe lépett. A több mint hét évtizedes európai fennállása alatt a kommunisták hatalmukat mindvégig a terror eszközeivel és a félelem ébrentartásával állandósították. Horváth Richárd úgy fogalmazott: a Hatvanban szolgálatot teljesítő papok és ferences szerzetesek is a kommunizmus áldozataivá váltak. Rajtuk kívül még polgári családok ezrei éltek csengőfrászban az ÁVH terrorjától rettegve, férfiak és nők válogatás nélkül kerültek a kommunizmus terrorjának célkeresztjébe, ha néma ellenállást mertek tanúsítani a rendszer ellen, vagy váltak pusztán származásuk okán osztályellenséggé.

Ahogy a városvezető mondta: a nap legfontosabb célja, megérteni az előttünk járók, a múlt üzenetét. Papokét, apácákét és szerzetesekét; családapákét és feleségekét, gyerekekét és idősekét, nők és férfiak üzenetét, megérteni a mártírhalált szenvedett emberek üzenetét. Ha behunyjuk a szemünket egy pillanatra, láthatjuk, itt vannak velünk ma mindannyian: a kommunizmus egyenlőséget hirdető eszméjének százmilliónyi áldozata. Mind a százmilliónyi szenvedésben egyenlővé tett ember. Ezért mondjuk ki bátran, hogy ma nincs és nem is lehet olyan ok, és indok, amelyre hivatkozással emberi életeket lehet kioltani, családokat földönfutóvá tenni, vallási vagy etnikai hovatartozása miatt emberek százezreit elpusztítani, elhurcolni, kizsákmányolni. Emlékezzünk hát néma főhajtással az áldozatok emléke előtt, gyertyáink lángja gyújtson új fényt lelkünkben és támasszon reményt és hitet a világosság útján, hogy azt a sötétség soha többé ne tudja birtokba venni – fogalmazott.

A megemlékezés a templom kertjében ért véget, ahol az emléktábla megkoszorúzása és gyertyagyújtás történt.

Fotó: Albert Péter