74 évvel ezelőtt a szovjet hatóságok mentelmi joga ellenére letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták Kovács Béla országgyűlési képviselőt, a legnagyobb kormánypárt, a Független Kisgazdapárt főtitkárát.  Erről az eseményről, valamint a kommunizmus áldozatairól emlékeztek meg február 25-én az újhatvani templomban. Kovács Béla letartóztatása és elhurcolása jelképesen is megörökíti mindazt, amit a kommunista diktatúra hazánkban és szerte a nagyvilágban tömegesen elkövetett: mutatja egy állam önállóságának teljes semmibe vételét, a munkatáborok és az embertelen kínzások világát.

Horváth Richárd azt mondta: a kommunizmus gyilkos ideológiája hozzávetőlegesen 100 millió ember életébe került határokon innen és túl. Mert a kommunizmus embert pusztító hazugságáradata nemcsak fizikailag ölt, hanem a lelkeket, a szellemet próbálta megroppantani, maga alá gyűrni. És végképp eltörölni azt, ami a nemzeti emlékezet, a valós magyar történelem, hogy senki ebben a hazában ne lehessen büszke arra, hogy magyar, hanem csak arra, hogy internacionalista.  Akik szembe mertek nézni az igazsággal, azok hosszú börtönévek fenyegetésével szembesültek, akik nem álltak be a sorba, azokat halálra szánták. A kulákoknak nevezett “nép ellenségeit”, az arisztokrácia értékteremtőit, a másként gondolkodókat listázták, lábbal tiportak jogot és erkölcsöt.

– Magyarországon különösen a ’40-es évek végén és az ’50-es években többszázezren szenvedték el a kommunista terrort, többszázezren élték át, hogy mit jelent a tulajdontól való megfosztás, a kínzás, az állam által elkövetett gyilkosság, a demokratikus jogállami normák teljes hiánya. Emlékezzünk elsősorban azokra, akik életükkel fizettek a kommunizmussal való szembenállásukért. Emlékezzünk a megkínzottakra, a bebörtönzöttekre és a kitelepítettekre. Emlékezzünk a magyar vagy szovjet munkatáborokat megjárt honfitársainkra, de ugyanúgy nem feledkezhetünk el az ő családjuk, szeretteik fájdalmáról sem. Ne felejtsük el azt sem, hogy áldozat volt az is, aki képességei ellenére nem tölthette be a hivatalt, amelyre alkalmas lett volna; aki nem mehetett külföldre tanulni, akit az apák érdemét véteknek tekintve nem vették fel az egyetemre – fogalmazott a városvezető.

Kecskés Attila atya szerint a kommunizmusban nem csak azokat nevezhetjük áldozatoknak, akik a rendszer elszenvedői voltak, akiket megöltek, akiket meghurcoltak, akiket korlátoztak, hanem azokat is, akik hittek eben az ideológiában. Őket teljesen megvezették. Értük is imádkozni kell.

A megemlékezés a templom kertjében ért véget, ahol megkoszorúzták az emléktáblát, és voltak akik gyertyát is gyújtottak az áldozatok emlékére.

Fotó: Albert Péter