A tavaszi hadjárat újrajátszásában oroszlánszerepet vállaló két huszár, Ézsiás Vencel és Pénzes Gábor a Hatvani Csatáról, a huszár életről és a párválasztásról beszélt a Közéleti Szalonban.

Bemutatták az egyenruha részeit is

Bemutatták az egyenruha részeit is

A Grassalkovich Művelődési házban a két vendég hangsúlyozta, hogy százhatvanhat évvel ezelőtt, ebben az időszakban zajlott az a sorozat, amelyet mi már Dicsőséges Tavaszi Hadjáratként emlegetünk. Ennek az első ütközete pedig Hatvanban volt, ahol 1849. április másodikán a magyar csapatok legyőzték az osztrákokat. Ezzel pedig az egész hadjárat sikerességét alapozták meg. Pénzes Gábor huszár alezredes szerint a mai világban is szükség van huszár értékekre. Kiemelte, hogy bántó számukra mikor korhű jelmezeknek titulálják viseletüket, holott a jelmezt farsangkor viselik, ezek egyenruha rekonstrukciók. – Ezek jelképek, amelyeknek nagy szakrális erejük van. amikor ebbe belebújunk, akkor évszázados hagyományokat vesznünk magukra, amibe a honfoglaló lovastól kezdve, a törökverő vitézeken át a ’48- as huszárok is beletartoznak – magyarázta Pénzes Gábor. Kitért arra, hogy a huszárszellem is örök. – Ez magában foglalja az összes férfias erényt, mint például a bátorságot, a becsületet és a bajtársiasságot. Ezek mindig megmaradnak, nem fog rajtuk sem politikai rendszer, sem civil ruha. Ezt kell továbbadnunk a jövőnek. Ennek pedig ékes része a hadjárat újrajátszása, ez idén Hatvanban is megelevenedett. Ézsiás Vencel úgy véli megtisztelő volt a városvezetés kérése, hogy Hatvanban is legyen csata, egy emberként az ügy mellé álltak és nekiláttak a munkának. – Igyekeztünk a megfelelő szakmaisággal olyan válogatott szakemberekkel létrehozni ezt a csatát, akik hitelesen ki tudnak állni és be tudják mutatni ezt a látványos katonai ütközetet. Ezzel pedig Hatvan visszakapta azt a jogos jussát, amit eddig nem volt alkalma birtokolni – fogalmazott. A Közéleti Szalonban meséltek arról is, hogy ha egy huszár kedvest választ magának, akkor előtte kipróbálják, mennyire alkalmas menyecskének, feleségnek. Ugyanis kifejezetten fontos, hogy azonos értékrendet képviseljenek. Ennek ma is hagyománya van. – Nem puhány asszonyokra volt szükség, hanem huszárfeleségekre, akik mentalitásban, hozzáállásban megfelelnek erre – idézte fel a párválasztási szokásokat Pénzes Gábor. Az esten részletesen bemutatták a huszáregyenruhát, annak minden hozzátartozójával és kellékével együtt, beszéltek annak kényelméről, hátrányairól és előnyeiről és mindenről, ami a huszárt huszárrá teszi.