A Hősök Napján az Őrszem szobornál tartottak megemlékezést, ahol a jelenlévők fejet hajtottak azok előtt, akik életükkel, bátorságukkal és áldozatvállalásukkal örökre beírták nevüket a magyar történelembe. A hősök előtt, akik a nehéz döntéseikor, nem a saját kényelmüket, nem a saját biztonságukat választották, hanem a hazát, a közösséget és a jövőt.

Horváth Richárd polgármester azt mondta: a múlt eseményei és az ezekből fakadó tanulságok nem csupán könyvek lapjain, vagy emlékművek kövébe vésett nevekben maradnak fent. A történelem bennünk, magyarokban, bennünk, hatvaniakban él tovább. Abban, ahogyan gondolkodunk, ahogyan egymáshoz fordulunk, és ahogyan továbbvisszük mindazt, amit elődeink ránk hagytak.

Úgy fogalmazott: a hősök legnagyobb öröksége az, hogy életükkel és döntéseikkel példát mutattak mindenki számára. Megtanították, hogy vannak pillanatok, amikor az embernek önmagán túl kell látnia. Amikor fontosabbá válik a közösség, a család, a nemzet vagy egy másik ember sorsa, mint a saját érdeke. Megtanították, hogy az igazi bátorság nem a félelem hiánya, hanem az a döntés, hogy a félelem ellenére is megtesszük azt, amit helyesnek érzünk. Megtanították, hogy a legnehezebb időkben is megőrizhető az ember méltósága, és a remény akkor is továbbadható, amikor minden a bizonytalanság felé mutat.

Ahogy Horváth Richárd kiemelte: a hősiesség ma is jelen van. Ott vannak azok között, akik nap mint nap felelősséget vállalnak másokért. Az egészségügy dolgozói között, akik fáradhatatlanul gyógyítanak és segítenek. A pedagógusok között, akik nemcsak tudást adnak át, hanem jellemet is formálnak. Ott vannak azok között, akik munkájukkal rendet, biztonságot és működő mindennapokat teremtenek körülöttünk. Ott vannak a szülők között is, akik gyermekeikért dolgoznak és aggódnak. Ott vannak az önkéntesek között, akik idejüket és energiájukat ajánlják fel másokért. És ott vannak azok között is, akik talán soha nem kerülnek reflektorfénybe, mégis csendesen teszik a dolgukat minden egyes nap.  A Hősök Napja ezért nem csupán emlékezésre hív bennünket. Arra is tanít, hogy mindannyiunknak felelősségünk van abban, hogy milyen örökséget adunk tovább.

A megemlékezés végén a pártok, és a különböző egyesületek képviselői koszorút és mécsest helyeztek el az emlékműnél.

Fotó: Albert Péter