A kommunizmus ideje alatt elhurcolt hatvani szerzetesek és családok tiszteletére tartottak szentmisét ma délelőtt az Újhatvani Római Katolikus Templomban. 1950. június 19-én a hatvaniak összefogtak, és közösen próbálták megakadályozni szeretett papjaik elhurcolását, ám vérbe fojtották megmozdulásukat, akkor az ÁVH elhurcolta a ferences rend papjait, és később mintegy 100 embert: vasutasokat feleségükkel és gyermekeikkel. A férfiakat a recski és kistarcsai munkatáborba vitték, míg a nőket és gyermekeket Hortobágyra, a Kónya és Borzas tanyákra telepítették ki. A mise előtt a Recski Szövetség Egyesület elnöke, Kis Miklós emlékezett meg az akkori eseményekről. – Június 26-án este vitték el a családfőket öt perc kihallgatásra, édesapáinkat három év múlva láttuk újra. Akkor az Andrássy út 60-ba vezetett az útjuk, vallatások sora következett, a nemzet árulóinak nevezték őket és megpróbáltak vallomást kicsikarni belőlük, hogy legalizálni tudják az intézkedéseiket. Innen vitték őket táborokba, csíkos rabruhát kellett viselniük a Recski táborban. A szabadulásukig elvesztették a testsúlyuk közel felét. Édesapám 75 kilogrammal ment el, és 39 kilogrammal szabadult – emlékezett vissza.

A misét Farkas László plébános celebrálta. Beszédében megemlékezett Szedő Dénes ferences atyáról is, akit Kecskemétre internáltak, valamint P. Kriszten Rafael és P. Lukács Pelbárt ferences rendi vértanúkról is. – Pelbárt atya olyan ember volt, aki az életét Isten kezébe tette. Perében magára vállalta mások koholt bűneit, azért hogy mentse őket. P. Lukács Pelbárt atyát korábban, 1946-ban tartóztatták le, a vád szerint ő volt az összekötő Hatvan és Gyöngyös, valamint Budapest között a szovjetellenes szervezkedésben, fogságban halt meg. Rafael atyát egy rendszerellenes tüntetésért tették felelőssé, hiszen a hatvaniak a ferences szerzetesek mellé álltak, élő láncot alkotva védték a papjaikat. Végül életfogytiglani börtönre ítélték Rafael atyát – fejtette ki.

Szinyei András alpolgármester elmondta, a hetven évvel ezelőtti eseményekről sokáig nem volt szabad beszélni. – Sok hatvani család életét változtatták meg az akkori események. Emellett minden más városban is történtek hasonló tragédiák, azonban senki nem mert beszélni róluk. Az egész kommunista rendszer működést, és a szörnyű atrocitások részleteit csak a rendszerváltást követően ismerhettük meg igazán – mondta.

A misét követően megkoszorúzták P. Lukács Pelbárt és P. Kriszten Rafael vértanú szerzetesek emléktábláját, majd a rendház oldalán lévő 98 civil áldozat emléktáblájánál is elhelyezték az emlékezés virágait.