A kommunizmus ideje alatt elhurcolt hatvani szerzetesek és családok tiszteletére tartottak szentmisét vasárnap az Újhatvani Római Katolikus Templomban. 1950. június 19-én a hatvaniak összefogtak, és közösen próbálták megakadályozni szeretett papjaik elhurcolását, ám az ÁVÓ vérbe fojtotta megmozdulásukat, százakat internáltak a Hortobágyra, a ferences szerzeteseket pedig az Andrássy út 60-ba szállították, miután nagyon súlyosan megverték őket. – Véres és kegyetlen lapja ez Hatvan múltjának, ugyanakkor dicső és máig példaértékű is. A hatvani vasutasok ugyanis szembeszálltak a párt irgalmatlan végrehajtóival. Kiálltak a hitük és embertársaik mellett. A félelmet ezen a napon legyőzte a tartás, az értelmetlen ideológia szembe találta magát egy közösség szilárd értékrendjével – mondta Horváth Richárd.

A polgármester hangsúlyozta: Ezen a napon kommunista diktatúra kapott egy jelet, hogy nem mindenható. A hatvani hívek valóságos élőláncot alkottak a templom körül és így tiltakoztak az apácák és a szerzetesek elhurcolása ellen. A tömeg énekelt és imádkozott, így akadályozták a leszámolást. Estére érkeztek meg az államvédelmi erők és azonnal megkezdték a tömeg oszlatását, elindultak a letartóztatások. Az összes ávós puskatussal nekirohant az embereknek rohamsisakban, és szinte mindenkit véresre vertek – fogalmazott.

Leszögezte: A mi felelősségünk, hogy emlékezzünk a sorsukra és a kommunista diktatúra borzalmaira. A mi felelősségünk, hogy ne hagyjuk egyetlen hatalomnak sem elvenni a szabadságunkat! Az értékeink és közösségünk mellett ki kell állnunk ma is! Ez az, amely örök védelmet nyújt mindnyájunknak. Egymásra odafigyelve, összefogva, megértően, békével tekintsünk a jövőbe! A bátrak és a mártírok emléke pedig maradjon örökre szívünkben! – zárta gondolatait.

Kecskés Attila atya arról beszélt, a ferencesek a hitükért álltak ki, a hatvaniak pedig a ferencesekért. Mindazonáltal nem szabad elfelednünk őket és tetteiket, hanem példaként kell előttünk állniuk, így sosem lesz hiábavaló a küzdelmük és a bátorságuk.

A szentmisét követően megkoszorúzták P. Lukács Pelbárt és P. Kriszten Rafael ferencesrendi házfőnökök emlékére a templomban elhelyezett táblákat, valamint a templom udvarán az összes elhurcolt hatvani emlékére állított táblát.