Különleges kiállítás nyílt a könyvtárban: Bacsa Tibor a könyvtár helytörténeti gyűjteményére alapozva egy ritkán látható tablókat készített. Olyan fotók köszönnek vissza, mint például a hatvani zsinagóga épületének különböző ábrázolásai a fénykortól a pusztulásig. Nemcsak külső, hanem belső fotókon is megelevenedik a valamikori épület. Láthatjuk a cigány-gettó épületét, a cukorgyári gettót, és az 1900-1944 közötti időszak jeles közéleti személyeinek az arcképét.
A megnyitón Szinyei András köszöntötte a résztvevőket, aki kitért arra, hogy Hatvan város nagyon sok mindent köszönhet a zsidó családoknak, különösen a Hatvany-Deutschoknak. Fontos szerepet játszottak a polgáriasodás terén, sokat tettek hozzá a város képéhez, fejlesztették a települést, ahol tudták.
Szegő Klára történész, a Heves megyei zsidóság történetéből doktorált, a beszélgetés során részletesen bemutatta, hogyan alakult ki és miként nőtt egyre nagyobbra a városban a zsidó közösség. Nagyobb településeken, ahol jobb gazdasági lehetőségek voltak, több zsidó család volt, ide, inkább a kiegyezést követően telepedtek le. Később alakult meg a hitközség is, ami másoktól eltérően nem ortodox volt, hanem egy modernebb és felvilágosultabb irányzat. Az adatok szerint 1910-ben volt a városi zsidóság legnagyobb arányban a városban, összesen 897-en, ez a teljes lakosság 7,2 százaléka volt.
Szegő Klára a vetítésen beszélt az 1939-1945 közötti eseményekről, és arról, hogy miként zajlott a cukorgyárban felállított gettóból való elhurcolás 1944. június 12-14 között. Ez a könyvtári program kapcsolódik a Holokauszt ’80 Emlékév országos rendezvénysorozatához, ezzel emléket állítva annak az ötezer zsidó honfitársunknak, akiket deportáltak a haláltáborokba. A 495 hatvani zsidóból mindössze 56 élte túl a földi poklot, és érkezett haza szülőföldjére.
Fotó: Rozgonyi Dezső
