Az ENSZ 1992-ben nyilvánította világnappá december 3-át, hogy felhívja a figyelmet a baleset, betegség vagy katasztrófa következtében fogyatékossá vált emberek problémáira. A fogyatékosság hosszan tartó fizikai, értelmi vagy érzékszervi károsodás, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja egy adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását. A fogyatékosság nem betegség, hanem egy állapot.
A Hatvan Város és Környéke Mozgáskorlátozottainak Egyesülete már az országos érdekképviselet (MEOSZ) megalakulásának évében csatlakozott a szervezethez, így 1981 óta támogatja helyi szinten a fogyatékkal élőket. Az Egyesület Hatvan városában és térségében is a mozgáskorlátozott emberek ügyeit intézi, képviseli és segíti jogaik, érdekeik érvényesítését, elősegíti a társadalomba való visszailleszkedésüket, rehabilitációjukat.
Elhivatottságukat mi sem példázza jobban, minthogy kilenc fős kollektívájukból nyolc személy maga is fogyatékkal élőként dolgozik sorstársai megsegítésén. Jelenleg az egyesület több, mint 750 regisztrált taggal és 13 helyi és környékbeli csoporttal működik.
A Magyar Élelmiszerbank Egyesület jóvoltából rendszeresen tartós élelmiszer adományokat juttathatnak el a rászorulóknak, ezzel is segítve mindennapi életüket. A csomagokat a helybeliek a fő téri irodában vehetik át, a környékbeli településeken élő tagok részére kiszállítják azokat.
Segítségükkel térítésmentesen vehetnek igénybe gyógyászati segédeszközöket, orvostechnikai és ápolástechnikai eszközöket az arra jogosultak. Ezek igénylésében, beszerzésében is közreműködnek, de a használatban lévő eszközök javításával, karbantartásával kapcsolatban is fordulhatnak hozzájuk.
Mindennapi munkájuk része a sorstársi tanácsadói szolgálat, melyet maguk között csak „Révész szolgálatnak” hívnak. Speciális tanácsadás, beteglátogatás és házi segítségnyújtás is a részét képezi. A személyi segítés igénybe vétele lehetőséget ad az egyenértékű élethez, a másoktól való függés csökkenéséhez. Az erre szakosodott mentorokat szinte családtagként kezelik a gondozottak.
Szerteágazó tevékenységük részeként rehabilitációs munkaközvetítői szolgáltatást is nyújtanak. Megváltozott munkaképességűek, mozgáskorlátozottá vált emberek mielőbbi munkába állását, munkaügyi rehabilitációját segítik ezzel elő. Állandó kapcsolatban állnak a helyi munkaügyi központtal és a kistérség munkáltatóival.
Rendszeresen szerveznek figyelemfelkeltő, rehabilitációs, ismeretterjesztő, kulturális és sportrendezvényeket, ezzel is erősítve közösségüket. Állandó támogatóik mellett különböző pályázatok segítségével biztosítanak lehetőséget – nem csak tagjaiknak, hanem közhasznú tevékenységként minden rászorulónak – az aktív pihenésre, kikapcsolódásra.
Sajnos a legtöbb ember zavarban van, ha fogyatékos személlyel találkozik. Nem tudja, hogyan kellene viselkednie, mivel a társadalom korábban nem integrálni, hanem elkülöníteni igyekezett ezeket az embereket. A hatvanihoz hasonló szervezetek megjelenése azonban az integráció erősödésével járt, általuk nyílt lehetőség a hátrányos helyzetűek mindennapi életének könnyebbé tételére, normalizálására. Korlátozott anyagi lehetőségeik miatt fontos szerepet játszanak működésükben az önkéntesek, és az őket irányító egyesületi dolgozók. Ők képezik a hidat a fogyatékkal élők és a társadalom között, lehetőséget adva minden embernek a segítségnyújtásra, adakozásra.
Kép és szöveg: Albert Péter
