A kommunizmus ideje alatt elhurcolt hatvani szerzetesek és családok tiszteletére tartottak szentmisét vasárnap az Újhatvani Római Katolikus Templomban. Hatvanban ’46 tavaszán Lukács László Pelbárt 30 éves ferences hittanárt és vele együtt P. Zachar Imre Róbert, Farkas Imre Jozafát és Richter Károly Regalát lelkészeket letartóztatták. Pelbárt atya mindent magára vállalva, minden gyanút elhárított rendi testvéreiről, akiket bizonyíték hiányában szabadon engedtek. Őt, azonban munkatáborba szállították, ahonnan már nem tért vissza élve.
1950 júniusában az ÁVÓ megszállta a hatvani kolostort: a nép azonban kiállt a lelkészekért. A rendházat tömege vette körül és követelték az ávósok távozását. Az ÁVÓ vérbe fojtotta megmozdulásukat, százakat internáltak a Hortobágyra, a ferences szerzeteseket pedig az Andrássy út 60-ba szállították, miután bántalmazták őket.
Az áldozatok emlékéért Kecskés Attila atya tartott szentmisét. Beszédében kifejtette: a ferencesek szent szolgálatot teljesítettek életükben, s a vértanúságukkal bizonyították Isten iránt érzett szeretetüket. – A ferencesek a hitükért álltak ki, a hatvaniak pedig a ferencesekért. Mindazonáltal nem szabad elfelednünk őket és tetteiket, hanem példaként kell előttünk állniuk, így sosem lesz hiábavaló a küzdelmük és a bátorságuk – emelte ki.
A szentmisét követően megkoszorúzták P. Lukács Pelbárt és P. Kriszten Rafael ferencesrendi házfőnökök emlékére a templomban elhelyezett táblákat, valamint a templom udvarán az összes elhurcolt hatvani emlékére állított táblát.
Fotó: Albert Péter
