Hetvenhét évvel ezelőtt, 1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban, a Don-kanyarban a szovjet hadsereg támadása, akik egészen rövid idő alatt felmorzsolták a 2. magyar hadsereget – a magyar történelem egyik legszomorúbb fejezetére emlékeztek Hatvanban az Őrszem szobornál. Lestyán Balázs alpolgármester beszédében úgy fogalmazott, ez a szörnyű esemény hosszú időn keresztül csupán lábjegyzet volt a történelemkönyvek eldugott lapjain. Napjainkban azonban már szabad, sőt kell is beszélni róla. Hatvanban ezt meg is teszik évről évre az Őrszem szobor előtt, ahol gyülekeztek, és ahonnan elindultak a véres háborúba besorozott hatvani bakák.

Az alpolgármester a történelmi eseményeket felidézve elmondta, a magyar hadsereg nagyságrendileg 200 ezer főből állt, jó részét tartalékos és munkaszolgálatra vezényelt alakulatok alkották. – Minden híreszteléssel szemben, a második magyar hadsereg, a korabeli hazai viszonyokhoz képest jól felszerelt haderőnek számított, hasonló mutatók tekintetében azonban mind a szovjet, mind a német hadsereggel szemben nagyságrendekkel alulmaradt. A legnagyobb problémát mégsem a technika, hanem a megfelelő téli felszerelés hiánya jelentette. Sem a ruházat, sem a fegyverzet nem felelt meg a zord időjárás által támasztott kihívásoknak – fogalmazott. Míg az időjárás télire nem fordult, a magyar katonák sikeresen teljesítették feladatukat, tartották állásaikat. – A fordulat 1943. január 12-én következett be, ezen a napon, hosszú előkészítés után, farkasordító -30, -40 fokos hidegben, a túlerőben lévő Vörös Hadsereg általános támadást indított a magyar állások ellen. Az offenzíva pár nap alatt elsöpörte a magyar védelmi arcvonalat. A szovjet erők bekerítették, megsemmisítették a magyar alakulatokat. A túlélők magukra hagyatva, rendezetlen tömegben, kisebb-nagyobb csoportokban, illetve egyedül próbáltak menekülni e földi pokolból. A szovjet fegyverek és a kegyetlen orosz tél pusztítása nyomán a 200 ezer fős sereg többsége, mintegy 100-120 ezer ember odaveszett, jó részük meghalt, eltűnt vagy fogságba esett – tette hozzá.

Lestyán Balázs hangsúlyozta, a nemzet áldozatvállalásából Hatvan is kivette részét, hiszen itt is kevés olyan család él, akit akkor élő hozzátartozóik, szüleik, nagyszüleik révén ne ért volna veszteség a hetvenhét évvel ezelőtti fájdalmas események során.

A hatvani megemlékezés végén Lestyán Balázs és Szinyei András alpolgármesterek megkoszorúzták az Őrszem szobrot, majd a megemlékezők helyezték el mécseseiket, így tisztelegve a hősi katonák emléke előtt.

 

Fotó: Albert Péter