A második világháború egyik legvéresebb csatája zajlott a Don-kanyarban, 1943. január 12-én. A fellelhető iratok szerint 20 hatvani honvéd is elesett, amikor a szovjet Vörös Hadsereg megsemmisítő csapást mért a második magyar hadsereg katonáira. Legalább 130 ezer férfi az életét veszítette, vagy elhurcolták munkaszolgálatra. A Don-kanyarban uralkodó körülményekre Horváth Richárd polgármester emlékeztetett:
„Képzeljük magunk elé: a szükséges fegyverzetet, lőszert, ruházatot és élelmet is nélkülöző, mintegy 80-90 ezer magyar katona egy Budapest-Szeged hosszúságú fronton, majdnem 200 km hosszan teljesít szolgálatot a mínusz 30-40 fokos dermesztő fagyban, s néz éhségtől kopogó szemmel, legyengülve farkasszemet a jól felszerelt, masszív túlerőben támadó Vörös Hadsereggel. Áldozatok, hiszen feltehetően mind tudatában voltak annak, hogy ezt a csatát megnyerniük lehetetlen!”
Horváth Richárd arra is felhívta a figyelmet, hogy a háború mindig egy maroknyi vezető érdeke, nem a népé. Ahogy fogalmazott:
„Hiszem, hogy a Don-kanyarnál lezajlott szörnyű tragédia is ezt az üzenetet, tanulságot hordozza: Egy politikai vezető sosem helyezheti személyes ambícióit a nép érdeke fölé. Sosem hozhat olyan döntést, melynek haszna az övé, de a reábízottak fizetik meg az árát. A politikai vezető valódi feladata mindig és mindenkor a népe szolgálata. Erre tanít minket a magyar történelem minden rossz döntése, s minden harcban elveszített magyar élet felett érzett gyász.”
Mindezek után az emlékezők elhelyezték a koszorút és a mécseseket az Őrszem szobor emlékművénél.
Fotó: Albert Péter