A Don-kanyarban elszenvedett vereség a 2. Magyar Hadsereg történetének legsúlyosabb tragédiája, amely máig a magyar történelem egyik legfájdalmasabb fejezeteként él az emlékezetben. Az 1943 januárjában bekövetkezett katasztrófa katonák tízezreinek sorsát pecsételte meg.
A fájdalmas események felidézése Hatvan történetében is különös jelentőséggel bír. A Kossuth téren álló Őrszem szobor nem csupán az első világháború hőseinek állít emléket, a második világháború idején itt búcsúztatták azokat a hatvani katonákat is, akik a keleti frontra indultak, sokan közülük utolsó útjukra. – Vannak történelmi pillanatok, amikor nem a szavak hangossága, hanem a csend mélysége mondja ki az igazságot. A doni katasztrófa emléknapja ilyen pillanat. Nem győzelmet idézünk fel, nem diadalt ünneplünk, hanem emberi sorsokat – magyar katonákat –, akik a reménytelenség határán túl küzdöttek az életükért – kezdte beszédét Lestyán Balázs alpolgármester a megemlékezésen. Kiemelte, a Don-kanyarban nemcsak egy hadsereg pusztult el. Ott emberi sorsok fagytak bele a hóba. Fiatal életek, családok jövői, ki nem mondott szavak és haza nem érkezett levelek maradtak ott örökre.
– A magyar katonák egy idegen földön találták magukat, távol az otthontól, távol a szeretteiktől. A Don jeges partján, 1943 januárjában, minden összeomlott körülöttük – részletezte. – A csapás mérhetetlen volt. Több mint százezer magyar katona sorsa pecsételődött meg a doni katasztrófában. Velük együtt számtalan családi jövő semmisült meg. Hatvan városában is voltak otthonok, ahol a várakozás soha nem ért véget, és ahol a remény lassan csenddé vált – tette hozzá.
A Don-kanyarban vívott harcok a magyar történelem legfájdalmasabb fejezetei közé tartoznak. A fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint közel húsz hatvani katona vesztette ott életét, akiknek áldozata örökre része marad városunk és nemzetünk emlékezetének.
A hatvani megemlékezés végén megkoszorúzták az Őrszem szobrot, majd a megemlékezők elhelyezték mécseseiket, így tisztelegve a hősi katonák emléke előtt.
